Csepergő esőben, morcosan indult a kora reggel, de Kecskemét után már kisütött a nap, és ez így is maradt mind a három napon át. Budapesten, a Citadellán néztünk szét először, talán azért, hogy legyen összehasonlítási alapunk. Gyönyörű panoráma Vácig! Itt még csak a korán ébredő japán turistákkal találkoztunk.
Aztán Pozsony következett! Ragyogó napsütés, kitűnő hangulat. A szépen renovált pozsonyi várat, és a bájos utcájú óvárost szakavatott idegenvezető mutatta be. Sok történet, néhány mese, több érdekesség. Az orosz emlékműtől nagyszerű kilátást kaptunk az 550 ezres városra, és az itt még szerényebb Dunára. Szinte Bécsig ellátunk. (Érdekes ott a néhány ezer elesett oroszkatona II. Világ Háborús emlékműve megvan, gondozzák. Pesten 85 ezer halt meg közülük…)
Szembetűnő volt, hogy milyen tiszta a város, pedig itt már nyüzsögtek a turisták.
A Szent Márton bazilika – ahol 11 magyar királyt és 8 királynét koronáztak meg 1560 és 1863 között-, nagysága, múltja elkápráztatott mindnyájunkat.
A második nap irány Horány, illetve Bécs. A Belvedere után, a Schönbrun nagy túra volt: pazarnál pazarabb szobák, kincsek…majd a kilátó megközelítése már-már hegyi túrának számított, különösen a kiteljesedő kánikulában. Az azt követő bécsi belvárosi sétát, és a rengeteg japán, olasz turistát már csak valami sörrel és fagylalttal lehetet túlélni.
Örömmel konstatáltuk, hogy egyre több szélerőmű jött át hozzánk az osztrák-magyar határon!
A közbeeső két éjszakát a mosonmagyaróvári Gazdász Hotelben töltöttük, kétágyas kényelmes, összkomfortos szobákban. A félpanziós ellátás bőséges, néha már-már pazarló volt. Kemény túra, pihentető szállás, bőséges kaja, sok-sok kilométer a lábakba, rengeteg látnivaló, jó társaság –kell ennél több?
eRPé
Fotó: Körösparti Andrásné
