Az előadó szerint ugyanis napi hét percet foglalkozunk a gyerekkel, míg átlag 3,5 órát tévézünk. Ez kevés ahhoz, hogy részei legyünk egy 14 éves gyerek felnőtté cseperedésének. Már pedig ha nem maradunk online-ban a gyerekkel, akkor esélyünk sem lesz arra, hogy észre vegyük, mikor bepróbálja az első tudatmódosítót, legyen az alkohol, vagy fű. Márpedig a statisztikák azt mutatják, be fogja próbálni. És ez még nem is lenne olyan nagy baj Zacher doktor szerint, de az már az lenne, ha a gyerek nem tudná ezt megbeszélni, pláne akkor, ha bajban van. Jó törvényt még sehol sem sikerült hozni a drogok ellen (talán azért nem, mert az állam még nem jött rá, hogy lehet ebből adóbevétele). Az elrettentés nem jött be. Az értékrend közvetítés pedig elsősorban nem az állam, hanem a család hatásköre lenne. Politikusokról pedig vagy jót, vagy semmit. Értékrendet pedig tévé elől felállítani nem lehet, pláne nem azok elől az adók elől, ahol a túladagolás szenzációként szerepel. Szóval beszélgetni, de úgy, hogy ne menjünk a gyerek agyára!
Dr. Zacher Gábor bevallotta, több szenvedélynek is betege. Azon, hogy workaholic, nem lepődik meg senki. Pipázik. Meg sem fordult a fejében, hogy leszokjon. Az igazán durva azonban az, hogy naponta bever egy 30 dekás mogyorós csokit, ami meg sem látszik rajta. Ezt a hét 5 napján futással próbálja kompenzálni… na de 30 deka mogyorós csokit!
Zacher Gábor előadását felvette a Körös TV. Aki lemaradt róla, megtekintheti a tévében. Esetleg együtt a gyerekkel, bár ez az előadás elsősorban nem nekik szólt.
