Babák Z
A Vajda Péter Intézmény Általános Iskolája hetedik évfolyamos tanulói a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. HATÁRTALANUL! programjának támogatásával – egy millió forint – felejthetetlen négy napot tölthettek a Vajdaságban, június 25-28-án. A pályázat célja, hogy lehetőséget teremtsen a határainkon túl élő magyar közösségek megismerésére és segítésére. Negyven diák és négy tanár ismerkedett meg „a magyar történelem tanúival a Vajdaságban”.
Az utazást alapos előkészítő munka előzte meg. Előadásokat tartottunk a Délvidék történelméről, földrajzáról, irodalmáról és néprajzáról. A gyerekek is prezentációkat készítettek a nevezetességekről, amelyeket utunk során megtekintettünk. Iskolánk gyűjtést rendezett a vajdasági gyerekek számára: írószerek, szépirodalom, tankönyvek kerültek a csomagokba.
Szállásunk Európa legdélebbi magyarlakta településén, Székelykevén volt, ahol diákszállón és három vendéglátó családnál helyeztek el minket.
Útközben megálltunk Szabadkán, itt a város nevezetességeivel ismerkedtünk: Barátok temploma, Fő tér, Zsinagóga. Megkoszorúztuk Kosztolányi Dezső mellszobrát, a költő Európa című versét Jani Erzsébet olvasta fel. A városháza szecessziós stílusú épületében megpihenhettünk a Tanácsteremben, melynek üvegablakairól a magyar történelem nagyjai tekintettek ránk. Megérte a hosszú lépcsőzés, a toronyból csodálatos kilátás nyílt a városra. A szabadkai végzős diákok bolondballagása közepette hagytuk el a várost.
Négyórás utazás után érkeztünk meg szálláshelyünkre. Az iskola megtekintése után a fiúk a helyiekkel mérték össze futballtudásukat.
Másnapi úti célunk Belgrád, Nándorfehérvár és Zimony volt. Míg odaértünk, meghallgattuk a gyerekek előadását a helyszínek történetéből. A nándorfehérvári vár falairól fantasztikus panoráma tárult a szemünk elé a Duna és a Száva összefolyására. Ezt és a várat a diákok rajzokkal örökítették meg. Koszorút helyeztünk el az 1456-os diadal emlékkövére. Megismerkedtünk egy Belgrádban élő magyar emberrel, aki elkalauzolt minket a zimonyi városrészhez. Szálláshelyünkön a helyiek bérmálásán vettünk részt. Vacsora után csapatunk harmonikás embere, Adamik Gyuri kíséretében közösen nótáztunk a helyiekkel.
Vasárnap a kirándulás leghosszabb útját tettük meg a Kazán-szorosban, a Duna mentén. A borongós időjárás ellenére festői látványban volt részünk. A nyaktörő galambóci várjárás mindenki számára emlékezetes marad. A vár fokán a tanulók tolmácsolásában elhangzott Arany János Rozgonyiné című balladája. Szendrő történelmi falai már egy fáradt csapatot fogadtak. Ennek ellenére közeli szállásunkon még volt erőnk, hogy megtekintsük a falu tájházát, majd a visszavágó focimeccs következett a falu ifjúsági focicsapatával. Ez után a nap után jólesett a vacsora és a pihenés.
Hétfőn a korai kelés és gyors pakolás után fél nyolckor elindultunk Torontálvásárhelyre, ahol az ottani iskola igazgatójával, Balogi Andrással és a hetedik évfolyam magyar nyelvű osztályával találkozhattunk. Bemutattuk nekik városunkat, majd kis műsorral köszöntöttük a jelenlévőket. Az igazgató hálás szívvel fogadta ajándékainkat. Látogatásunkról hírt adott a helyi járási tévé magyar, szerb, szlovák és román nyelven is.
A hazaút következő állomása Újvidék volt, ahol körbejártuk a város gyönyörű főterét, és az egyórás szabadprogram során mindenki megtekinthette a műemléképületeket és apró ajándékokat vásárolhatott az otthoniaknak.
A Duna hídján áthaladva Pétervárad következett. A hatalmas erődítményt Buda várához hasonlítják és valóban a látvány lenyűgözte csapatunkat. Sajnos itt nem időzhettünk sokáig, mert egy zápor véget vetett a várnéző túrának.
Hazaérve a fáradság ellenére már is visszafordultunk volna, hogy folytassuk még a fergeteges négy napot, ahol rengeteg felejthetetlen élmény, benyomás ért minket. Amit láthattunk, és akikkel megismerkedhettünk kárpótolt minden nehézségért. A Délvidék visszavár minket. Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. HATÁRTALANUL! programjának a lehetőséget.
Kihagyhatatlan élmány – Vajdaság
Annak ellenére, hogy sokat utaztunk, úgy gondoljuk, megérte elmenni és megnézni a Vajdaságot. Mikor megérkeztünk, csak ennyit lehetett mondani: Ez gyönyörű!
Székelykevén volt a szállásunk, ahol nagyon kedves gyerekekkel és felnőttekkel ismerkedtünk meg. A kirándulás mottója: A magyar történelem tanúi a Vajdaságban. Ennek jegyében sok végvárat tekintettünk meg: Nándorfehérvár, Zimony, Galambóc, Szendrő és Pétervárad. A kirándulás előtt felkészültünk a várak történetéből, fekvéséből, csatáiból. Mindegyik várból csodálatos kilátás volt a környékre. Két várost néztünk meg, Szabadkát és Újvidéket. Szabadkán megnéztük a Városházát, ahonnan szintén gyönyörű volt a kilátás. Újvidéken szabad program volt. Sétáltunk a hatalmas téren, megnéztük a nevezetességeket és a kirakodó vásárt.
Sok volt a kötelező program, de Székelykevén, a szállásunkon volt szabadidőnk is. Sokat vigadtunk. Amikor a fiúk elmentek focizni, addig a lányokkal megnéztünk a helyi fiatalok bérmálását. Utána mi is csatlakoztunk a fiúkhoz, és szurkoltunk nekik és természetesen a székelykeveieknek. Utolsó nap utunk Torontárvásárhelyre vezetett. Ott megtekintettünk egy iskolát. Az ott lévő 7. osztály fogadott minket. Mindenki zavarban volt, hiszen még nem ismertük egymást. Bemutattuk nekik Szarvast, ahonnan jöttünk, majd ők is bemutatták lakóhelyüket.
A legjobban talán a nándorfehérvári erődítmény tetszett, ami 1456-ban ellent tudott állni a török hódításnak. Érdekes volt itt a Duna és a Száva összefolyása, ugyanis a folyók különböző színűek. Vagy a Kazán-szoros, az is nagyon szép volt. A szállásunk tökéletes volt. Az utolsó nap jó érzés volt a tábortűz mellett összegyűlni. Azt hiszem, hogy az összes gyerek nevében beszélhetünk, amikor azt mondjuk, hogy ez a tanulmányi kirándulás egy kihagyhatatlan élmény volt. Nagyon örültünk, hogy részt vehettünk rajta. Szívesen maradtunk volna még, hogy megnézzük az összes nagyobb várost és megismerjünk még több embert, akik szívesen mesélnek hazájukról.
7. a és 7. b osztályos tanulók
