Véget ér a tanév a bölcsődében, óvodában, iskolában.
Be kell vallanom büszke, boldog és elfogult vagyok. Büszke és boldog vagyok, mert a gyermekem egy olyan óvodába jár, ahol szemmel látható, tapintható a szakmaiság, és a gyermekszeretet. Elfogult is vagyok, hiszen az én gyerekem a legokosabb, és a legügyesebb, akit az óvodában dolgozó pedagógusok nap mint nap fejlesztenek.
Mit is nyújt nekünk ez az intézmény?
Rengeteget!
Itt úszhatnak, tornázhatnak, kézműveskedhetnek, sakkozhatnak, énekelhetnek, szlovákul tanulhatnak, mindezt a hagyományos keresztény értékrend útmutatásainak megfelelően.
Sokan legyintenek az óvodai munkára úgy gondolják, hogy ott van a gyerek, eltölti az idejét, és majd az iskolában tanul. A pszichológiai, neurológiai kutatások bebizonyították, hogy a gyermekek idegpálya kapcsolatai hat éves korra kialakulnak, és ez után már csak a meglévő kapcsolatokkal gazdálkodik mindenki élete végéig.
Ezért nagyon fontos, hogy hat éves korig minél több inger, érje a gyermeket, természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelően, játékos formában.
Őrömmel jelenthetem, hogy a Benka óvoda ilyen.
Engem teljesen meggyőztek az évzáró műsorok arról, hogy a lehető legjobb helyen van a gyermekem.
Mit is láttam?
Csodát!
Be kell vallanom, hogy megnéztem az összes csoport évzáró műsorát kíváncsiságból.
Szerencsére nem csalódtam, és végre olyan előadásokat láttam, amelyek a modern pedagógia elvárásainak megfelel, nem volt katonás vonulás, rendgyakorlatok, unalomig ismételt versek, öncélú előadások.
Akkor mit láttam?
Olyan műsorokat nézhettem, ami a gyermekek életkorának, tudásszintjének megfelelt, és ami a legfontosabb, élvezték a szereplést a gyerekek!
Igen a gyermekekről az ilyen műsorok közben elfeledkeznek, pedig az évzáró, ballagás nem elsősorban a szülőkről, hanem a gyerekekről szól.
A hétfő a miniké volt, a Katica csoport két pártra szakadt, a büszke katicák, és a hetyke méhecskék bizonygatták egymásnak, hogy ki az ügyesebb, verseket, mondókákat, énekeket adtak elő, sőt még szlovákul is „zümmögtek”. Természetesen az imádkozás sem maradt el. A műsor csúcspontja a látványos kibékülés volt, az esőben bajba került rovarok a gomba védelmet nyújtó kalapja alatt rájöttek, hogy békességben élni sokkal jobb, mint a csúfolódás.
Öröm volt nézni a csillogó gyerekszemeket, és a büszke felnőtt arcokat.
Ugye így is lehet? A szülők megnézhették mit tanultak a csemeték év közben, nem volt izzadság szagú, unalmas, élvezték az előadók, és a közönség is.
A kedd a kiscsoportosok napja volt akik, a „Párácska” című mesét dramatizálták el, adták elő. A történet egy kis felhőcskéről szól, akit a felnőtté válás közben követhettünk nyomon, ahogy megnő, majd önálló útra kelve megöntözi az erdőt, mezőt, és így segít a növényeken, állatokon, embereken.
A történet fő vonala közepette, a tanév közben tanult versek, mesék dalok is megjelentek, amelyet az óvónők ügyesen szőttek a mesébe, amely így egy organikus egységet alkotott, és így tartalmilag több volt, mint a részek egysége. A méhecskék igazán kitettek magukért, olyan előadást tártak elénk, amely a szülőknek sokáig emlékezetes marad.
A „nagyüzem” folytatódott a csütörtöki nappal, ahol a Süni csoport mutatta meg, hogy a tanév nem múlt el nyomtalanul.
A középsősök Fésűs Éva: Bundavásár c. meséjét játszották el nekünk. A történetet átszőtte az év közben tanult dalok, és mondókák sokasága, miközben a mesét követtük, közben észrevétlenül számot adtak gyermekeink a játékosan megtanult ismeretanyagból.
A történethez a díszlet nagyon passzolt, látszott hogy sok munkaóra, és lelkesedés kellett az elkészítéséhez.
Péntekre elérkeztünk a csúcsponthoz, a nagycsoportosok ballagásának napján nyüzsgött az óvoda, izgult gyermek, pedagógus, szülő.
A Halacska csoport a „Kíváncsi királycsemeték” című mesét dramatizálták. A választás telitalálat volt, aki ismeri a történetet az tudja hogy miért, aki nem, annak ajánlom olvassa el a mesét, és gondolkodjon el hogy az iskolába induló gyermekeknek miért is volt jó ez a történet.
A nagyok természetesen már ügyesebben mozogtak és bátrabban szerepeltek, de ez egy nagy iskolába készülő gyermektől el is várható.
A műsor végén Zsuzsa igazgató néni a jelképes kapun bevezette a lurkókat az „iskolába”.
A nagyok ez előző forgató könyvekhez hasonlóan számot adtak a tudásukból, de szinte észrevétlenül, a történetbe ágyazva.
Az évzáró műsorokon és a ballagáson is hathatós segítséget nyújtott az egyházközség lelkésze Olivér bácsi, aki zengő orgánumával betöltötte a teret, és igazgató lelkészünk Zsolt bácsi, aki ékes szólásával emelte a műsorok fényét.
Mit is lehetne összefoglalásként írni?
Elsősorban a köszönet és a hála hangján szólhatunk az óvoda dolgozóiról. Köszönjük a pedagógusoknak az egész éves munkát, azt hogy több időt töltenek a gyermekeinkkel, mint mi szülők, azt hogy egész évben türelemmel, szeretettel foglalkoznak a rájuk bízott csemetékkel.
Ahogy egy kórház nem működhet ápolók nélkül, úgy egy óvoda sem működhet dajkák nélkül! Az ő munkájuk sokszor a háttérben folyik de, higgyék el, hogy nélkülük nem lenne a Benka óvoda olyan, amilyen jelenleg.
Szeretnénk megköszönni Tibor bácsinak a munkáját, az ő elhivatottsága nélkül az ovi udvar nem lenne ilyen szép és rendezett.
Köszönjük a fenntartóknak, hogy ilyen gárdát sikerült össze verbuválni, azt gondolom, hogy az óvoda dolgozói bárhol megállnák a helyüket mind szakmailag, mind emberileg.
Végezetül egy jókívánságot szeretnék tolmácsolni.
Azt kívánjuk az óvoda dolgozóinak, hogy mind a társadalmi, mind az anyagi megbecsülésük olyan legyen, amilyet megérdemelnek!
Tisztelt szülőtársaim úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek, nem tudjuk eléggé megköszönni az egész éves munkájukat!
Azért megpróbálhatjuk!
KÖSZÖNJÜK!!
