Költészet + zene = Kaláka

Bogdán Tamás Kányádi Sándor a Kaláka együttes 25 éves jubileumára írt idézetével kezdte a Víziszínpadon a tegnap esti “Vers a víz felett” sorozatba illő koncertjét, miszerint “A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak…”. Az a negyedszázados évforduló sem tegnap volt. A Kaláka 1969-ben alakult, és azóta őrzi az másokkal összetéveszthetetlen hangzását. Bogdán Tamás, a zenés-verses est házigazdája, a hangulatot kis ki mit tuddal próbálta “megcsinálni” a gyerekközönségnek, akiket egy picit sem zavart a rekkenő hőség. A kánikulát ellensúlyozandó, a helyes válaszokért jégkrém, pontosabban jégkrémutalvány járt. A nézőtéren annak ellenére, hogy ez a koncert kifejezetten a gyerekeknek lett összeállítva, szép számmal lehetett olyan felnőttet is látni, aki 20-30 éve Kaláka-rajongó.

A kicsiket egyébként nem hatotta meg a nagynevű együttes, – attól függetlenül, hogy a fele a megzenésített gyerekversekre billegtette az eldobható pelenkáját, – még hangosítással sem volt egyszerű a gyerekzsongást túlénekelni. Míg a szülők igyekeztek a két bástya árnyékába húzódva, csak a minimális életfunkciók fenntartására kapcsolva takarékoskodni az energiájukkal, addig a csemeték, úgy néz ki, napelemmel működtek, folyamatosan mozgásban voltak. Az ember mindig elgondolkodik, hogy a pingvinszülők hogy találják meg fiókájukat, mikor visszaérkeznek a partra, de be kell látni, az semmi ahhoz képest, hogy hogy találják meg az emberszülők egy folyamatosan gomolygó gyerekmasszában a sajátjukat. Mivel ma reggel nem jött felhívás a Rendőrségtől, úgy néz ki, mindenkinek sikerült a feladat, a koncert végén mindenki elégedetten és leltár szerinti gyerekmennyiséggel tért haza.

Tekintse meg galériánkat!