Török Ádám és a Mini Big Band Gőzhajóval érkezett Vissza a városba. Az 1971-es zenéktől néhány Lusta blúzon át elutaztatott minket a egyik legújabb szerzeményükig, – ami még annyira friss, hogy alkalmanként puskáznia kellett, – A zöld szörnyig a Víziszínpadon, amit Körbe zárt a dzsungel. A Török Ádám által jegyzett formációk összetéveszthetetlen hangzásúak. A fuvolát valamiért kevesen alkalmazzák a populárisabb zenét játszók közül. Valószínűleg a zenei műveltség hiánya miatt, de a jethrotullos Ian Andersonon kívül más nem jut eszébe jelen sorok írójának, akiknek hosszútávon sikerült ezt a hangszert markánsan integrálnia egy élvonalbeli zenekar hangzásvilágába, pedig ott lenne a helye. Talán attól tartanak hogy a progresszívebb hangzás miatt rajongókat veszítenek, de ezt a skót és a magyar zenész -és énekes- negyvenéves pályafutása is cáfolja. Talán azért tudták ezt pont ők tartósan űzni, mert mindketten énekesként is meghatározói a mögöttük álló zenekarnak, sőt, Török Ádám torkába a sors, -és talán az idő- egy effektgenerátort és egy hangtorzítót is beépített, ami aztán végképp egyedivé teszi a hangzást.
Bár már jóval a Kell a barátság című szám után, inkább már a vége felé, feltette a közönségnek a kérdést, “tudjátok miért jöttünk el hozzátok?”. Innen-onnan, valószínűleg még az élmény hatása alatt levőktől lehetett hallani, a zene és szeretet szó, de Török Ádám a zene okozta naív álomvilágból egy-kettőre visszarántotta őket a földre: “értetek, na meg a léért”. Becsületes.
A koncerten történelmi pillanat tanúi lehettünk: Török Ádám meztelenre vetkőzött. Levette majdnem Blues Brotheres napszemüvegét és viszonylag nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy barna szeme van.
Egy év múlva ugyanitt!
