Aztán egy Hitlerére kísértetiesen hasonlító pattogó hang németül utasította a közönséget, hogy mindenki kapcsolja ki a mobiltelefonját. Aki egy szót sem beszél németül, az is azonnal megértette, és valószínűleg nem is mert ellenkezni a Führer szellemével. Handys abschalten.
Ahogy azt ajánlottam a megnyitó után, a férfinépnek kötelező lett volna az első három sorból nézni a Kabarét. De a szarvasi férfiak többnyire bátortalanok. A képeken láthatják, hogy mit mulasztottak, megért volna-e egy kis ajtócsapkodást, hogy közelebbről nézhessék. A Jókai Színház vezetésének ezúton felhívnám a figyelmét arra, hogy ha még egyszer víziszínpadra kerül a darab, az első száz férfivendégnek koedukálatlanul biztosítsa a zavartalan szórakozást az első három sorban!
A fülledt idő nagyon passzolt a fülledt erotikával átszőtt fülledt politikai légkörben, a náci eszmék térnyerésének idején, a 30-as évek Berlinjében játszódó darab darabhoz. Ide érkezik Clifford Bradshaw, egy amerikai író, aki hogy író legyen, túl kellene jutnia az első könyvén. Az a szerencse éri, hogy egy olyan szállodában kap szállást, ahol a szék, az asztal, de még az állólámpa feladatát is egy csinos hölgy látja el, sőt a komód felső ajtajait kinyitva is két női mellet talál az ember. Sokat romlott azóta a vendéglátás színvonala. Ilyesmi nem fér bele a mai lásztminit akciókba. Aztán összejön a berlini Kit-Kat Klub sztárjával Sally Bowles-szal, egy amerikai lánnyal, aki szarvasi. Lapis Erika. A történet kitalálható – és olvasható az interneten -, a látvány pótolhatatlan. A szenzációs előadást a tánckar tette még emlékezetesebbé, de ne feledkezzünk meg a hangulat oldószeréről, a konferanszié szerepét szenzációsan alakító Gulyás Attiláról, aki nélkül ez a darab nem ez a darab lenne. Nem egy felhőtlen szórakozást biztosító kabaré, hanem egy két szálon futó dráma. Márpedig a drámákból elegünk van a hétköznapokban. Nekünk Kabaré kellett! Megkaptuk.
