Sokan hurcolunk magunkkal évtizedes sérelmeket, talán olyanokat is, amiket a másik már régen el is felejtett, és rengeteg olyan fájdalmunk van, amelyen banális félreértéseken alapulnak. Elég egy buta megjegyzés, egy rosszul sikerült félmondat, vagy egy „segítőkész” barát sugallata és könnyen kialakulhat egy ilyen konfliktus. Tegye a szívére mindenki a kezét és valljuk be magunknak, hogy vannak-e régóta hurcolt sérelmeink, fájdalmas emlékeink, félreértett helyzetek és ostoba magyarázatok. Igen, mindenkinek vannak ilyen sebei a lelkén, és sokan beteges élvezetet lelnek abban, hogy ezeket a sebeket nem hagyják begyógyulni és újra meg újra feltépik ezeket.
Pedig a legtöbb gondunk és bajunk ezek miatt az el nem múló sebek miatt vannak. Nem tudunk továbblépni, nem tudunk fejlődni és szabadon szárnyalni életünkben, csak bukdácsolunk és szenvedünk. Pedig olyan szép lenne, ha könnyű lélekkel élhetnénk, ha a haragot és minden negatív érzést a hátunk mögött tudnánk hagyni és végre elindulhatnánk a boldog és teljes élet felé.
Tudunk kell megbocsátani szüleinknek és családunknak, régi barátoknak és szerelmeknek, de legfőképpen önmagunknak. És talán ez a legnehezebb, hogy tudjuk önfeledten és tiszta szívvel szeretni magunkat. Mert csak akkor tudunk mások felé is szeretettel fordulni, ha önmagunkkal békében vagyunk. Nem kell hozzá sok, csak egy kis biztatás. Figyeljük magunkat kívülről. Képzeljük azt, hogy akit látunk, az a gyermekünk, aki tőlünk függ és ránk van utalva teljesen. Botlik és hibázik, de akkor is a mi gyermekünk lesz. Fogadjuk el, hogy követünk el hibákat és meg is bántunk másokat, de nem szánt szándékkal és nem akarattal. Szeressük önmagunkat és próbáljuk meg kitalálni, hogy mi lehet a rendszeresen visszatérő hibáink oka. Például: miért mindig ugyanolyan típusú férfiakat választok? Vagy miért hagynak el engem a nők? Miért csalnak meg? Mi az, amit rosszul csinálhatok? Hol a hiba?
Szeretettel próbáljuk meg kideríteni a mélyen megbúvó félelmeinket és sérüléseinket és ne bíráljuk magunkat, ne ítéljük el magunkat értük. Bocsássunk meg magunknak, mindenért.
Ez a legnehezebb, nem lehetetlen. Próbáljátok ki, megéri.
Nóra