Kihaltak az utcák, üresek a parkok. Napok óta tart a kánikula, mely embert-állatot megvisel. A szaharai meleg a város házai között megrekedve kínozza az élőlényeket, akik igyekeznek lehetőleg minél hűvösebb helyen átvészelni a nappali forróságot. Ennek a nagy melegnek az itt nyaralók örülhetnek talán igazán. Életet visznek a Körös vizébe kajakjaikkal, kacagássukkal, önfeledt fürdőzésükkel.
Az emberek lakásaik, munkahelyük viszonylagos enyhéjéből ki se mozdulva töltik el a nappalokat, hogy aztán a napnyugta által hozott “lehűléssel” ellepjék az utcákat.
Megelevenednek az utcák, benépesülnek a házak előtti terek. A kertes házak tulajdonosai a tikkadt növényeket locsolják az éltető vízzel.
De a forróság az állatvilágot sem kíméli. Háziállat, vadállat egyaránt keresi az enyhet. De míg kedvenceinket ellátjuk megfelelő mennyiségű folyadékkal, addigi az állatvilág többi tagjának napi harc az elpárolgó vízmennyiség pótlása. Ezen az ember is segíthet itatók létrehozásával, elég egy kisebb vödröt elhelyezni egy magasabb, biztonságosabb helyen. Így pár napon belül több környékbeli madárfajta is tiszteletét teheti nálunk.
De cselekedjünk felelősséggel, ha elkezdjük vállaljuk végig a nyarat, és viseljük el a látogatásukkal járó piszkot is.
Cserébe látványukkal, dalukkal fizetnek nekünk.