Babák Z
Hevesen tűzött le a nyári nap sugára, de ez sem tudta megzavarni a Szentandrási Lovas Napokat, amit immár hetedik alkalommal rendeztek meg az elmúlt hétvégén. A szalmakalap jegyében lebonyolításra került versenyen a helyszín adott volt, hiszen a sporttelepen a Hunyadi Mátyás Lovas Egyesületnek van saját lovaspályája is.
A szombat az akadályhajtóké volt. A délelőtt és a délután folyamán két fordulót rendeztek számukra. A pónisok, összesen tizennyolcan, a kettesfogatosok, 31-en, két-két, “C” és SZLV (szabadidős lovas verseny) kategóriákban mérték össze tudásukat. Akik nincsenek otthon a lovas kifejezésekben, a kettes (és négyes) fogat alatt nagy lovak indulnak. Mint megtudtuk.
A szombati fogathajtás környékbeli versenyzőinek eredményei:
– póni kettes SZLV: Skorka Gábor Kondoros 7.hely, Mórocz Tamás Szarvas 8. hely
– póni kettes C. kat.: Bohák András Békésszentandrás 3.hely
– kettes SZLV: Perei László Kondoros 4.hely, Kasik György Szarvas 9. hely, Folytán Róbert Szarvas 10.hely, Rideg Tibor Szarvas 11.hely, Varga György Kardos 13. hely, Terényi János Csabacsűd 14. hely, Pimiller Pál Csabacsűd 15. hely,
– kettes C. kat.: Medvegy Zoltán Kondoros 11. hely.
A versenyek között lovas bemutatókat láthatott a közönség. Itt volt Atom Anti a pusztaötösével és felléptek a Békésszentandrási Hunyadi Mátyás Lovas Egyesület Lovastorna Csapatának tagjai.
A nap leghangosabb a malacfogó verseny volt. Ez az a versenyszám, amikor minden jelenlevő visít. A malac mert nem tudja, hogy ez csak játék, és úgy gondolja, túl fiatal még a halálhoz, a gyerekek az extázistól, a közönség nevetéstől. Életrevaló sportmalacok voltak az idei főszereplők, az egyik egérutat is nyert gátnak felfelé és a temető kerítésénél felszívódott, pedig üldözőkben nem volt hiány. Sorsát azonban ő sem kerülhette el.
A látvány vasárnapra maradt. Ahogy azt a szervezők elmondták, a maratonhajtást a veszélyessége miatt ritkán rendezik meg, hiszen itt nem ritka a borulás sem. És valóban. A hajtók tényleg olyan tempót diktáltak, mintha az életük függött volna tőle. Ennek ellenére egy karcolás nélkül térhetett mindenki haza.
A nézők szempontjából a maratonhajtás olyan, mint egy ralli, csak talán kevesebb porral. A nézők itt is a pálya szélén állnak, hogy mindent lássanak, közvetlen közelről szurkoljanak kedvencüknek és lenyeljék az aznapra előírt pormennyiséget. Látványban nincs hiány. Szép, funkcionális kocsik, színes ruhák, sisakok, fröcskölő víz, izzadó lovak és hajtók.
Belefeledkezik az ember a látványba, és csak áll a pálya szélét jelző sárga szalag mellett, mikor jön egy fogat olyan sebességgel, ami a gyeplőn kifér. A bámészkodó halandóban felötlik, mennyire biztonságos onnan fényképezni, a lovak tudják-e, hogy azon kívül már nem ér, hogy az olyan, mint a záróvonal, azt semmilyen körülmények között nem szabad átlépni. Nem szabad, de lehet, futtatja tovább fejben az ember az eszmét, mikor arra lesz figyelmes, hogy a szalag már a kocsi kerekein lóg, és az egyenesen felé száguld. Mit tesz ilyenkor az ember? Először elcsodálkozik, hogy a lovaknak is van szeme fehérje. És milyen nagy! Majd jön egy villámkérdés, hogy élete legjobb képét szeretné-e elkészíteni, vagy futás? Erről a korlátbontásról nem készült közeli kép.
A vasárnapi maratonhajtás környékbeli indulóinak eredményei:
– póni kettes: Dorogi Zoltán Békésszentandrás. 1 hely, Mórocz Tamás Szarvas 5. hely, Bohák Annamária Békésszentandrás 7.hely,
– kettesfogatok: Medvegy Zoltán Kondoros 2. hely
Mindkét napon kiállítottak a Szarvasi Veteránjármű Baráti Kör tagjai, szombaton pedig vadászkiállítás, illetve trófeakiállítás és íjászbemutató is volt.
