A piknikszerűre sikerült eseményt két dolog zavarta csak meg. Az ebédidő majd egy heves zápor tizedelte meg a tömeget. Ez utóbbival a Jóisten egyenlőséget teremtett az izzadékonyak és a verejtékezésre kevésbé hajlamosak között és így egyszuszra meg lehetett volna ejteni az első katolikus vizespóló bajnokságot is.
A több mint négyórás procedúra alapja egy hatalmas daru volt, aminek a méretei miatt eleinte úgy szólt a terv, hogy a 44-est is le kell zárni, mert rá fog lógni, ám a közútkezelő horribilis összegért terveztette és bonyolította volna le a terelést, így ezt a verzió elvetették a szervezők. Így azonban meg kellett oldani azt, hogy a bámészkodó tömeg ne foglalja el a kerékpárutat is, ill. ne szaladgáljon az autók és a kamionok között az úton át. Ezt most nem a Polgárőrség, hanem eddig egyedüli módon a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület oldotta meg, akik mindenkit letereltek a kerékpárút mögé. Majdnem mindenkit.
A téren lehetett kapni az esemény hivatalos kísérőitalát, a szentandrási meggysört. Sajnos a sörfőzők jelentősen alábecsülték a mintegy ezerfős tömeg verejtéktermelését, így a szarvasi katolikus gyülekezet ajánlásával a folyadékpótlásra tökéletesen alkalmas itóka elég hamar elfogyott.
Aztán megállt az idő. A templomtorony órája csak nem akarta elütni a delet. Sajnos a magyarázat prózai volt. Seidl Ambrus állíttatta meg, hogy ne süketüljenek meg a fent dolgozó munkások a déli harangszótól. Akit ért már harangozás templomtoronyban, tudja, milyen gesztust gyakorolt a katolikus plébános ezzel.
A munka három és fél felvonásban zajlott. Az elsőben lekerült a régi, minimál stílusú sapka, majd a daru a helyére emelte az újat. Az egészet Ócsai Sándor toronyépítő mester koordinálta. A mester nem tériszonyos. Elengedett kézzel egy szál kötélen jött, ment a negyvenméteres magasban. Volt, aki irigyelte, volt, aki már a látványtól rosszul lett. Az első két felvonás zökkenőmentesen zajlott, eltekintve talán attól, hogy a daru nem tudta átemelni a magyar zászlón a szerelőkeretet, amiért a mesternek fel kellett mennie. Egy kis probléma a kereszt elhelyezésekor történt. Az eredeti koreográfia szerint a toronysüveg tetején álló árbocra a keresztnek fel kellett volna csusszannia, de valami az útját állta a boldog befejezésnek. A keresztet ismét le kellett emelni és orvosolni a hibát, majd egy gyors hadművelet keretében másodszor már minden úgy ment, mint a karikacsapás. Ekkorra már a tömeg jócskán megfogyatkozott, már csak azok maradtak, akik nem akartak újabb kétszáz évet várni egy hasonló eseményre.
A végeredmény tényleg jobban illik a templom képéhez. Az új toronysisak mellett a régi olyan volt, mint egy svájcisapka.
