Ahogy azt Hodálik Pál elmondta, a város két ellentétes végén levő két temető kevés eltéréssel hasonló problémákkal küszködik. Mindenhol probléma az őzek kegyeletsértő viselkedése, pedig ők csak az ösztöneiknek engedelmeskednek szemben azokkal a szarvasi lakosokkal, akiket a lustaság vezérel abban, hogy a kerítésen átküzdve magukat megtakarítsanak 100-200 méternyi kerülőt, letapossák azt, utat engedve a négylábúaknak is, nem kevés bosszúságot és anyagi kárt okozva a sírt gondozóknak. Hodálik Pál alpolgármester kérte a lakosokat, hogy ne használják átjáróháznak a temetőket, azok kegyeleti helyek, tiszteljék a holtakat és azokat, akik tesznek a sírjaik ápolásáért.
A sírok gondozása egyébként sem kis feladat, pl. az Újtemető reformátusok által használt részén, ahol meglehetősen sok köztemetés folyik, ami sokszor azt is jelenti egyben, hogy nincsenek olyan rokonok, akik gondozzák a sírt.
Létező probléma még az, hogy az őzek mellett kétlábúak is fogyasztják a sírokra frissen kitett virágokat, ami abból is tudható, hogy egyetlen őzet sem találtak még, aminek a halálát virágcserép okozta szorulás okozta volna. Emellett a szemetelés is rontja a temetők képét, amiknek karbantartása egyébként sem ró kis terhet a fenntartókra. Sajnos messze vagyunk attól az állapottól, hogy temetőink összetéveszthetőek legyenek az angolkerttel, amit az egyik lakossági hozzászóló mint kívánatos célt fogalmazott meg, és így nem is kerülünk hozzá közelebb.
