Aztán eltelt jó néhány év, és kezembe került egy barátnőm unszolására a Szerelem a kolera idején című regény és a Marquez-ről kialakított képem teljesen megváltozott! Annyira megfogott a szöveg magától értetődő volta, a kissé távolságtartó, szinte tényszerű közlés és kommentálás, ami ugyanakkor nagyon is át van itatva érzelmekkel, hogy egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. Azzal keltem és feküdtem. Ráadásul éppen a tengernél nyaraltunk azon a nyáron, szóval a regénybeli színhely és a vakáció helye nagyon is passzolt egymáshoz. (azóta is úgy szeretem kiválasztani a nyaralós olvasmányaimat, hogy a helyszínek közel azonosak legyenek)
És persze a mondanivaló…! Az örök, a mindenható és mindent átható, a véget nem érő, a reménytelen és a soha be nem teljesülő, a plátói, a testi, a lelki, a gyötrő és éteri magasságokba emelő, a mindent egyesítő és kizárólagos SZERELEM. Így, nagybetűvel, mert éppen ennek a csodálatos érzelemnek az ünnepléséről szól szerintem ez a regény. A borzalmak és háborúk ideje alatt is szirmot bontó, szíveket összekötő szerelemről, amely minden korban, és minden életkorban megtalálja az embereket, amihez sosincs késő, vagy korán.
Kinek ajánlom ezt a könyvet? Azoknak, akik képesek ítélkezés nélkül elolvasni egy nem mindennapi regényt, amelyben egy nem mindennapi szerelem tárul elénk, nem mindennapi körülmények közt. És persze azoknak is, akik a Karib-tenger partjára utaznak nyaralni! ☺ Bon voyage!
Nóra
{jomcomment}