Babák Z
– Nem teljesítménytúra lesz, hanem kényelmes evezés sok megállóval. Addig jutunk el, amíg a kedvünk tartja. Vadkempingezünk, mert Szolnoktól Csongrádig mindössze egy kemping van – mondta az újdonsült Kapitány, aki 1983 -ban kezdte a túrázást az édesapjával. A család gyermekei kedvéért szervezte ezt a túrát, és most először vette át apjától a szervezését.
Megvolt az oka óvatosságra, hiszen három kenuban 10 személy, öt felnőtt és öt gyerek, három nemzedék vágott neki az útnak. A felnőttek ugyan gyakorlott túrázók, végigevezték a Hármas-Köröst és holtágait, a Tisza magyarországi szakaszát, ketten még a Duna hazai szakaszát is, a gyerekek azonban 9-15 évesek, gyakorlatlanok a hosszú távú evezésben.
A „nomád” szó ez esetben annyit jelent, hogy minden kényelmetlenségre fel kell készülni: hidegre, esőre, viharra, áradásra, borulásra, még arra is, hogy nem lesz jó kikötő, táborhely. Ennek megfelelően alaposan megrakott kenuk vágtak neki az útnak. A hajósokkal együtt 160-180 kg terhet cipeltek a hajók a víz hátán. Ebben benne volt 20 liter víz, 10-12 kg élelem, ruhák, sátrak, matracok, hálózsákok, gázfőzők, edények.
Az időjárás kegyeibe fogadta a túrázókat: mindvégig napos, derült idő volt, a hőség a vízen könnyebben elviselhető. A szolnoki vízre szállást követő 5-6 km után rövid ebédszünet következett, majd újabb 5-6 km-t követően egy remek homokpadon nagy fürdést csapott a társaság. Tiszavárkonynál kiváló táborhely mutatkozott a szabad strandon, de a Kapitány tömegiszonya miatt – a horgászok intése ellenére – továbbot vezényelt. Következménye – összesen 20 km evezés után az esti órákban – egy mérsékelten jó kényszer-táborhely Vezsenynél, 40 lépcsős cipekedéssel, az alacsony vízállás miatt fürdésre éppen csak alkalmas, köves, iszapos, bűzös parttal. A kétnapos tartózkodásba belefért egy túra Vezsenyből Vezsenybe. Ez nem vicc: a félkör alaprajzú falut körülöleli a Tisza, két végét egy út köti össze. A falu széli közkifolyó alkalmas volt a megcsappant vízkészlet feltöltésére is.
Útközben megjelentek a vízi rendőrök (először és utoljára). Udvariasak voltak: megkérdezték, honnan, hová; figyelmeztettek a szabályokra. Elmondták, hogy három eltűnt embert keresnek, egyikük itt tűnt el a közelben, csak a ruháját találták meg.
A következő táborhely kiválasztását már erősen befolyásolták a korábbi tapasztalatok. Alig 8 km megtétele után egy Martfűvel szemben lévő homokdombon kötött ki a társaság, mert kiderült, hogy Tiszakécskéig már nem lesz alkalmas táborhely, az pedig még 30 km.. A legnagyobb élmény itt a táborépítés volt. Az erőteljesen lejtő domboldalon sátranként 0,5-1 köbméter homokot kellett megmozgatni. A felnőttek belementek a gyerekek játékába: a tábort a családról nevezték el, „egységeit” a gyerekekről. Így lett Márton Pál kikötő Ferenc Gyula étterem, Petra Gabriella csapda (amelybe maga esett bele) és Csaba Zsolt valamint Áron Béla diszkó.
A kirándulást beárnyékolta, hogy a tábortól alig 200 méterre emelték ki az eltűnt férfi holttestét. (Lásd a motorcsónakos – búváros fotót.)
Az étkeztetést a „lányok” vállalták, Az otthonról hozott ételek mellett egytálételeket tálaltak az éhezőknek, de rostonsült is készült. Az idő többnyire fürdéssel, játékokkal telt el. Itt is két napot töltött a csapat.
Másnap kiderült, hogy csak Tiszakécskén van megfelelő táborhely. A várossal szemben egy homokdombon vert sátrat a társaság, nagyjából úgy, ahogy a korábbi homokos parton. Itt azonban már az árnyas fűz alatt „éléskamrát és konyhát” is építettek.
Kécske közelében megjelent a civilizáció, csak át kellett evezni a túlpartra. (A világgal való kapcsolatot 1983 óta a Szokol rádió jelentette, amely minden túra elengedhetetlen kelléke volt.) Kécske kellemes kisváros, sok segítőkész emberrel találkoztunk. Elődeiket megbecsülik: a világégések áldozatainak közös emlékművet állítottak, tragikus sorsú egykori tanácselnökükről, Miskó Istvánról, akinek sokat köszönhet a város, sétányt neveztek el.
A séták során volt játszóterezés, fagyizás, jégkrémezés, kólázás, dinnyézés, sörözés, a táborban pedig játék, játék, játék. A csúcs a lengőkötelezés volt, naponta többször is. A Kapitány úgy döntött, hogy itt több napot töltenek. A harmadik napon azonban a kicsiken kitört az anyahiány, ezért a „szállítószemélyzetet” a kécskei szabad strandra rendelte, így a tervezett tiszaugi út elmaradt, a kirándulás a tervezettnél egy nappal hamarabb ért véget.
