Babák Z
Szép naplementében mindig jók vagyunk, olyannyira, hogy sokszor észre sem vesszük, mi kerül a szemünk elé. Szerencsés esetben ott vagyunk, ahol csak a szánkat kell eltátani, és elsuttogni, hogy “basszus”. Majdnem ilyen tökéletes volt a tegnapi naplemente is. A tökéletestől az eltérés mindössze annyi, hogy jelen sorok íróját 20-25 éve még valahol itt érte volna egy ilyen naplemente, viszont mára már túlkoros ahhoz, hogy a városi strand lépcsőjén ücsörögjön és várja a narancsszínű eget. Viszont, hála Istennek, feltalálták a robogót, ami megfelelő egy időugrásra, ennek a 20-25 évnek az áthidalására. Ma este szükség is volt volt rá, mert a Nap nem kergette szét a felhőket, mint ahogy tette azt napok óta, vagy pont akkor kezdett ismét felhősödni, mikor a látóhatár alá bukott, de kit érdekel, mindenesetre a természeti jelenségek szerencsés összzejátszása csodálatos színeket kevert az égre. Minden csodaszép volt, egyedül az a két villanydrót nem kellene a Körös fölé, amit a Photoshop orvosolhatna, ha jelen sorok írója értene hozzá.
Ha kedden is felhős lesz az ég, akkor háromnegyed 8 után érdemes lesz kimenni a városi strandra, vagy valami olyan szabad területre, ahol messzire ellát az ember, és már csak reménykedni abban, hogy ezek a narancsok megint felkerüljenek az ég vásznára.
