Öt férfi és négy nő menekül a pestis elől. Az út során történeteket mesélnek a férfiak, és a mesélt történetek elevenednek meg. Miről is szólhatna a mese, mint a nő és férfi kapcsolatáról. Sok-sok humorral, mégis finomra hangolva. A történetbe úgy szőtték bele Szarvast, a Köröst, mintha a darab része lenne. Kihasználták a Körös adta lehetőséget és a darab során kétszer is a hűs habokba kötött ki a szereplő. A darab erotikus szála pont annyit mutatott, ami még ízléses. Láthatóan a színészek is élvezték a játékot, ez egy pluszt adott az amúgy is nagyon jó előadáshoz. A címadó Sólyompecsenye az utolsó mese volt. Ez a mese a többitől eltérően a tiszta érzelmekről szólt és komoly volt a többihez képest – gondolom nem véletlen, hiszen ahogy a rendező írta: „ahol hitünk szerint megőrizhetjük magunkat tisztának, hisz’ ez az egyetlen lehetőség a túlélésre”. Erről szólt az utolsó mese, a tiszta érzelmekről, a becsületről, a szeretetről. Szeretet adni, kapni és elfogadni. Méltó befejezése volt a darabnak.
Nem volt főszereplő és mellékszereplő. Szinte állandóan a színpadon voltak a színészek, akik nagyon jól játszottak és láthatóan jól érezték magukat. Nagyon kellemes szombat este volt.
Szereplők: Szűcs Nelli Jászai-díjas, Vass Magdolna, Orosz Melinda, Béres Ildikó, Trill Zsolt, Érdemes művész, Tóth László, Varga József, Mensáros-díjas, Rácz József, Jászai-díjas, Kristán Attila, Jászai-díjas. Díszlet – jelmez: Jelena Bogatirjeva. Rendező: Vidnyánszky Attila.
Szűcs Nellivel, Trill Zsolttal, Tóth Lászlóval és Krizsán Attilával még találkozhatunk a Fodrásznő című produkcióban.
