2012. július 19-én indultunk Budapestre a honvédség egyik buszával, amin már ott voltak a mezőberényiek, mi a Gimnázium előtt szálltunk fel, reggel negyedötkor. Út közben megálltunk Szolnokon, ahol egy csapat katona sulis csatlakozott hozzánk, majd rövid időn belül Budapestre értünk, ahol rendőri felvezetéssel – ez mindenkinek nagyon tetszett – hamarosan eljutottunk a pesti oldalon lévő Belgrád rakpartra.
Innen indult a Sólyom II és Sólyom III névre hallgató két szárnyashajó, ami a diákokat, kísérőket és a szervezőket – több mint 200 főt – szállította Nándorfehérvárba.
Valamivel kilenc óra után sikeresen „vitorlát bontottunk”. Az út folyamán minden csapat bemutatta az iskoláját: volt, aki Power Point-os prezentációval, és volt, aki filmmel készült. Utunkat megszakítottuk Baján, ahol megebédeltünk. Utána visszaszálltunk a hajóinkra, és meghallgattuk Bán Mór, a Hunyadi regények írójának rendhagyó történelem óráját, majd a csapatok ismertették a pályaműveiket. Ezek között akadtak weboldalak, filmek és hírportálok. Este ékeztünk meg Nándorfehérvárba, ahol várnunk kellett, amíg a hatóságok ellenőrizték az igazolványainkat. Így nem sokkal éjfél előtt értünk a Slavija hotelbe, ami két éjszakára volt a szállásunk.
Másnap délelőtt a várban kezdtük a napot, ahol Dr. Rókay Péter egyetemi tanár vezetett bennünket és mutatta meg, hol is zajlott a híres csata. Nikowitz Oszkár nagykövet úrral megkoszorúztuk a Hunyadi emléktáblát. Sajnos az akkori keresztény világ hőseinek máig nem sikerült méltó emlékművet állítani. Az átlag belgrádi – ha van ilyen – nem is ismeri a csata jelentőségét, nem tudja, hogy szerbek is szép számmal részesei voltak a diadalnak.
A szervezők megnyerték a magyar katonai attasé, Hajgató Zsolt ezredes úr támogatását, és vele meglátogattuk az Osztrák-Magyar Monarchia katonai sírkertjét, ahol ismét koszorúztunk.
A nap további részét az Ada Ciganliján, a belgrádiak mesterséges üdülőszigetén töltöttük, fürdhettünk, kisvasutaztunk, ebédeltünk és érdekes fizikai kísérleteket végezhettünk a szabadban. Ezután egy rövid buszos idegenvezetésen vettünk részt, megtekintettük a Parlamentet, a Nemzeti Színházat és több minisztériumi épületet. A nap zárásaként még elsétáltunk a Szent Száva székesegyházhoz, és megismerhettük az épület részletes történetét.
Szombat reggel Kalocsára indultunk, és a napot a hajón töltöttük, ahol mindenki jól szórakozott: akadt, aki elaludt, mások beszélgettek, vagy a nyitott folyosón élvezték az arcukba csapó szelet. Sajnos Horvátországban az okmányok ellenőrzése elhúzódott, így késve érkeztünk Kalocsára, a katonai sátortáborba, ahol a vacsorát követően cserkészek vezetésével énekeltünk és játszottunk, az esőre való tekintettel fedett helyen, tábortűz helyett pedig a cserkészek mécsesekből kirakott jelképét ültük körbe. Ezek után a bátrabbak aludni tértek, de voltak, akik az egész éjszakát ébren töltötték.
Vasárnap esőre ébredtünk, sokaknak a sátra is beázott, így nagy örömmel szálltunk vissza a kedves hajóinkra, amiknek Budapestre érve búcsút mondtunk, és a partról figyeltük a hagyományőrzőket és a katonai naszádokról leadott díszsortüzet.
Ezután a fehér Hunyadi-ingbe öltözött csapatunk a Lánchídon át a várba vonult a Honvéd Díszzászlóalj és a hagyományőrzők vezetésével, utóbbiak útközben megállva érdekes haditorna bemutatókat tartottak. Miután a várban elfoglaltuk a helyünket, a déli harangszót hallva a bátor nándorfehérvári hősökre emlékeztünk, és meghallgattuk többek között dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter úr ünnepi beszédét. Ezután elhelyeztük a Nándorfehérvárból, a Duna partjáról hozott köveket a Hunyadi-szobornál.
Ezt követően részt vettünk a Mátyás templom előtt a csatát bemutató, rendhagyó történelem órán, ahol mindenki kipróbálhatta magát a különböző ügyességi feladatokban. A négy napos program a Budai Várban, a Magyarság Házában ebéddel zárult.
Hazafelé is a honvédségi buszokkal tettük meg az utat és mind fáradtan, de sok szép emlékkel és új ismerettel gyarapodva értünk haza. Köszönetet mondunk az Oktatási Államtitkárság, a Honvédelmi Minisztérium, a Nagykövetség munkatársainak, a Sólyom II. kapitányának és legénységének, mindenkinek, aki gondoskodott rólunk.
A beszámoló szerzői: Bagi Ivett, Bódis Bendegúz, Demeter Barbara, Farkas Vivien, Korompai Flóra Luca
