És a barbárok támadásával eltűnt az olimpia is, minden nemességével együtt, csupán néhány torzó maradt fenn a halhatatlan sportolókról. Majd eljött az ideje az újrakezdésnek is, hogy ezt a nemes viadalt, a drámák, érzelmek és emberi kvalitások harcát visszahozzuk a modern világunkba, gyökereket keresve a háborúk és viszályok sújtotta Európában.
Pierre de Coubertin báró elévülhetetlen érdeme, hogy az újkori olimpiák megrendezésre kerülhettek. És tekintve az egy főre eső érmesek számát, Magyarország nagyon örülhet Coubertin egykori kezdeményezésének. Ugyanakkor az olimpia nemcsak a sportról szól: gazdaság, pénz, politika, kultúra, turizmus és még annyi minden más kapcsolódik hozzá. Ha valaki szeretne még többet megtudni az olimpiákról, akkor most rendhagyó módon 2 könyvet is ajánlanék a figyelmébe. Az egyik egy klasszikusnak mondható a magyar piacon, Keresztényi József: Az Olimpiák története című könyve 1976-ban jelent meg, alapműnek tekinthető. És van egy aktuálisabb kiadvány is, Gallov Rezső könyve, amely nemcsak az olimpiákról szól általában, hanem a londoni olimpiákról pontosabban (Londoni olimpák – 1908 – 1948 – 2012).
Addig pedig, amíg elmélyültök a történelemben, szurkoljunk sportolóinknak, mert még van kiért izgulnunk! És töretlenül bízom abban is, hogy én még meg fogom érni, de a gyerekeim biztosan, hogy egyszer itt Magyarországon is lesz Olimpia!!! Hajrá magyarok! És jó olvasást kívánok mindenkinek.
Nóra
{jomcomment}