Jelen írás nem is a darabról szeretne szólni, mert arról már született egy írás -Megérkezett Monte Cristo grófja-, hanem az elképedésről, hogy milyen jól volt ez a musical összerakva elejétől a végéig. Persze egy-két látványelemhez kellett a szabadtéri színpad, sőt, a mi Víziszínpadunk, mert a szegedi vagy a margitszigeti szabadtéri színpadokon sem durrant, vagy durrant volna volna akkorát, mint tette azt a Körös partján.
Látványelemben pedig nagyon gazdag volt az előadás. Nagyot mutatott az a sejtelmesen átlátszó hatalmas vászon, amit a színpad elé feszítettek és vetítéssel tettek élővé, de mögötte látszottak a történések, és amit rémprofin kezeltek húztak fel, vagy engedtek le a kámzsás munkatársak.
A hajó igazán alkalomhoz illő volt. Nem sajnáltak pénzt és időt rá, hogy egy igazi, vízen is úszó hajót, és ne csak egy díszletet hozzanak Szarvasra.
Ehhez képest mégis mindenki a hőlégballonra fog emlékezni, már csak azért is, mert többségünk még csak nem is látott ilyet. A Körös közepére való vontatáshoz persze a Katalin II kellett, amit szintén nehéz lenne máshol reprodukálni.
A drótkötélpályás jelenet hatalmas ötlet volt, csakúgy, mint amikor a zenekar vonót rántott és gitárt szegezett a kalózokra.
Ám minden látványelemre a koronát a fények teszik fel, mert mit sem érnének a fények nélkül. A fénytechnika tökéletes volt. Persze, ezt más szemmel nézi az ember, ha az előadást egy optikán keresztül nézi végig, már amikor nem feledkezik bele a látványba, vagy éppen nem azzal van elfoglalva, hogy Gubik Petra dala után megpróbálja a karján a szőrt természetes irányába terelni.
Az előző cikknek azt a címet adtuk, hogy megérkezett Monte Cristo grófja. Ezt most arra módosítanánk, hogy hazaérkezett Monte Cristo grófja, mert ennek a darabnak ez a színpad az otthona.
Aki kíváncsi az előadás képeire, nézze meg korábbi cikkünkben! Akit érdekel, hogy hogy néz ki a Víziszínpad Monte Christoval a színpad mögül, lapozza végig képeinket!
