A newjságot olvasva Szarvason is akadt elfoglaltság szép számmal. Lassan el kell tenni ezeket a szép napokat emlékbe, hogy legyen mit felidézni az egyre hűvösebb napokon. Eltesszük a grilleket, igyekszünk mindent egy helyre pakolni, persze azért jövőre is tutira keresni fogjuk azt a pöcköt, azt a rácsot, azt a nyársat és azt a csavart, ami sosincs meg, csak a tél közepén botlunk bele valahol…☺
Szépen gyűlnek a befőttek a spájz polcain, napfényt és finom ízeket zárva magukba. Ott vannak a fényképek, belépőjegyek és egyéb apró kis emlékek a nyaralásról, a strandkendő és a szalmakalap is a helyére kerül. Elővesszük az iskolatáskákat, füzeteket, új tankönyv illata lengi be a gyerekszobát és csemeténk már azt is tudja mit szeretne felvenni az első tanítási napon.
De azért még itt van a nyár, a meleg, ám a gondolataink már nem a grillezésen és strandon járnak, hanem valahol máshol: tanszerek listáján, elintézendők során, különórák latolgatásán.
Pedig ilyenkor kellene még „csakazértis” nyaralni, nem veszni hagyni az utolsó szünidei napokat, hanem kihasználni, hogy még lehet reggel későn kelni és este sokáig fent lenni. Ekkor kéne sok-sok nyárbúcsúztató kerti partit tartani, új élményeket szerezni, és feledni, hogy ez már itt a vég.
Lehet, hogy most csak a front miatt vagyok egy kicsit melankolikus, de a szeptember közeledte bennem sosem kelt felhőtlen boldogságot. Még nagyon elevenen él bennem saját diákkorom. Nehéz újra visszarázódni a dolgos hétköznapokba. Egyedül az vigasztal, hogy lesz még szép idő, és sok jó program a hétvégéken, és persze szüret, minden mennyiségben…
Lehet, hogy mégis elővesszük azt a grillsütőt, és összehívjuk a családot egy kis búfelejtő sütögetésre…? ☺
Nóra
{jomcomment}