Valószínűleg minden korábbi Szilvanapnál erősebb fesztiválon vagyunk túl. A három nap alatt összeszámlálhatatlan esemény zajlott az Evangélikus Ótemplom környékén, ami második alkalommal bizonyította, hogy ez az igazi otthona Szarvas legjelentősebb rendezvényének. Az a korábbi felvetés, hogy a Víziszínházunkat – ha csak ideiglenesen is – egy Körös-parti sétánnyal integrálni kellene a főutca túloldalán összpontosuló rendezvények közé, lehet, hogy aktualitását vesztette. Elnézve az idei kínálatot, nem biztos, hogy ezt tovább kellene srófolni, ill. széthúzni a forgatagot, aminek a kényelmetlensége mellett megvan a maga bája is. És forgatagban nem volt hiány, aminek egyik legjobb mutatója az árusok elégedettségi indexe. Válság ide, válság oda, az információk alapján nem voltak elégedetlenek.
A vasárnap a levezetés jegyében telt. Tíz órakor az Evangélikus Ótemplomban termésáldással egybekötött istentisztelet kezdődött, amin ismét fellépett az egyházközség kórusa, a Luther’s Roses. Volt térzene majorettekkel de a záró akkordot Csepregi Éva jelentette, aki dugig megtöltötte a Vajda Péter utcai fesztiválsátrat, de még a sátoron kívül is tömegével álltak a rajongók. Egy friss csillaggal, Rúzsa Magdival kezdődött, és egy állócsillaggal ért véget a XV. Szilvanap programsorozata. Szép volt, jó volt. Jövünk jövőre is, amikor remélhetőleg kész lesz a városrehabilitációs program során felújított környék, ami még szebb keretet ad majd a rendezvénynek.
