Babák Z
Szeptember 28-tól október 5-ig kedves vendégei voltak a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumnak. Egy hetet töltöttek itt a haani testvériskola diákjai két kísérőtanárukkal: Heidemarie Chinnow-val és Petra Maiweggel.
Egy napsütéses pénteki napon landolt repülőgépük a Liszt Ferenc reptéren, ahol tanáraink, Pécsváradiné Tóth Anikó és Dr. Bondorné Kondor Edit fogadták őket. Innen a Parlamenthez siettek, ahol idegenvezető kalauzolta végig a csoportot az impozáns termeken keresztül, miközben megtekinthették a Szent Koronát is.
Innen az útjuk a budai várba vezetett, ahol kellemes sétát tettek a várpalotáthoz, a Mátyás templomhoz, a Halászbástyához és még a köztársasági elnök palotája előtti őrségváltást is sikerült elcsípni.
Ez a kellemes nap volt a nyitánya az egy hetes programunknak. Németországban ekkor már igencsak őszi idő uralkodott sok esővel és mindössze 12 fokkal. Így hát nem csoda, ha vendégeink úgy érezték, hogy visszacsöppentek a nyárba. Örömmel bújtak ismét pólóba, rövidnadrágba, szoknyába.
A hétvége családi körben telt. Voltak, akik elvitték partnerüket Szegedre, Ópusztaszerre, Békéscsabára, voltak, akik kihasználva a jó időt kajakozni, kenuzni mentek. Igen népszerű volt a grillezés és paintballozás is.
Hétfőn először egy tanyára mentünk, ahol néhány órát töltöttünk el kocsikázással, lovaglással, állatok simogatásával, s miután elfáradtunk bográcsban készült krumplipaprikás várt minket. Utunk Gyulára vezetett, először a Ladics-házban vezettek minket körbe, majd városnéző kisvonattal körbejártuk a várost. A szabadprogramot fagyizással, sétával töltöttük, s a visszafelé vezető úton már az esti programot terveztük
Ezek a délutáni, esti közös bulik nagyon jól sikerültek. Nemcsak sokat tudtunk beszélgetni egymás partnerével is, hanem a jó hangulatban remekül összerázódott a csapat. Ráadásul olyan finomságok kerültek az asztalra, mint az általunk készített palacsinta, gofri.
De nem csupán szórakozással teltek napjaink. Teljesen nem szakadhattunk el az iskolapadtól, sőt német barátainkat is részeltettük eme örömökben. Bizony jöttek velünk órákra, sőt ők maguk is főszereplővé válhattak a nekik szervezett magyar órán.
Szerdán ismét kirándultunk, ezúttal Kecskemét felé vettük az irányt. Voltunk játéktörténeti kiállításon, ám ami mindenkit magával ragadott, az a hangszermúzeum volt. Mi magunk is kipróbálhattuk a hangszerek egy részét, így a rejtett tehetségek felszínre kerültek.
Néhány szabad óra állt a múzeumok után a rendelkezésünkre, ezt a lányok javarészt „shoppingolás”-sal töltötték, de a fiúk sem vetették meg a Malom boltjait.
Csütörtökön a tanórák után a német vendégeink kézügyességüket bizonyíthatták a nekik szervezett foglalkozáson. Szép dolgokat készítettek, amit magukkal is vihettek.
Ezután már mindenki az esti búcsúpartira hangolódott. A szüleink, nagyszüleink által készített finomságokkal teleraktuk az asztalokat és máris kezdődhetett a mulatság.
A néptáncosok bemutatóját táncház követte, ahol mi is rophattuk kedvünkre. Az óriáskörben tanár-diák egyaránt próbálta utánozni a tánclépéseket inkább több mint kevesebb sikerrel.
Igencsak megérdemeltük a finom falatokat, amik ránk vártak, s amiből főleg a német diákok erőt meríthettek a Magna Cum Laude együttes Vidéki sanzonjának elénekléséhez.
A dal gyakorlásánál sokat nevettünk, de be kell vallanom, hogy az erőfeszítés nem volt hiábavaló. Igen jól sikerült elénekelni ezt a könnyűnek nem mondható szöveget. S hogy ettől megjött-e a német diákoknak a kedve a magyar nyelv tanulásához, azt ez idáig még nem sikerült kideríteni.
A jó hangulatú búcsúest méltó befejezése volt ennek a szép hétnek.
Másnap kora reggel indultak vendégeink a reptérre. Sajnáltuk, hogy el kell búcsúzni egymástól, de a tudat, hogy tavasszal Haanban találkozunk, némi vigaszt nyújtott.
Köszönjük Anikó néninek és Edit néninek a sok szép programot és a segítséget.
Bagi Ivett (11. B)
