Ottjártunkkor az egyik tárgyalóteremben dr. Gyurcsik Anita bírósági titkár és Molnár-Bencsik Anett bírósági fogalmazó adott tájékoztatást a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium diákjainak a bíróság működéséről, ill. arról, hogy lehet valaki bíró. Nem könnyű és nem kerül kevés időbe, az biztos. Főleg azok a tanulók tűzzék ki maguk elé ezt a pályát, akik szeretnének ülve sokat tanulni. Az, hogy sikeresen elvégzik valamelyik jogi egyetemet, csak a dolog könnyebbik része. Utána pályázniuk kell egy bíróság fogalmazói helyére, ahol három évig folytathatják joggyakorlati munkájukat. Utána következik egy jogi szakvizsga, aminek a területeit felsorolni is percekig tartott. És akkor még csak kb. felénél tartanak a bíróvá válás rögös útjának.
Vége a szemet szemért, fogat fogért alapú bíráskodásnak, de a társadalom megköveteli, hogy a bűnt büntetés kövesse, mondta dr. Gyurcsik Anita, aki néhány példát hozott arra, milyen könnyű a bírósággal kapcsolatba kerülni. A legegyszerűbb eset, ha a Kossuth utcán a forgalommal szemben, vagy netán a járdán kerékpározunk, esetleg az út szélén sétálgatunk, holott van járda.
A büntetési tételek a pénzbüntetéstől, a közmunkán át a szabadságvesztésig terjednek. Halálbüntetés nincs, de az előadó szerint egy tényleges életfogytiglan, mikor az ember egy szigorúan szabályozott környezetben kénytelen letölteni hátralevő életét, miközben gondolkozhat tettén, legalább olyan kemény, mint a halálbüntetés, amikor az elítélt várja a pillanatot, hogy vége legyen mindennek.
Miután az állam teljesen kivonulni készül a jogászképzés támogatásából, nem lesz egyszerű feladat finanszírozni a jogi pályára készülő gyerek képzését. Az előadása végén dr. Gyurcsik Anita feltette a kérdést, hogy ki készül jogásznak, de a vajdások közül senki sem nyújtotta fel a kezét. Aki valamelyik képen megismeri gyermekét, fellélegezhet kicsit.
