Napló

Mindig is izgatott a kérdés, hogy a történelem tankönyvekbe hogyan is kerülnek bele az egyes eseményekről a leírások. Vajon mennyire állnak közel a valósághoz a szerkesztett tények és elbeszélések? Vissza lehet-e adni a lehető legtökéletesebben egy történés lényegét, hátterét és okait? (És ha már itt tartunk, akkor a világ Nagykönyve, a Biblia is szerkesztett, szóval…)

Nagyon nehéz eldönteni, hogy mennyire bízhatunk meg a történetírókban, mennyire befolyásolta őket a kor, amelyben éltek, mennyire tudtak függetlenek maradni az eseményektől; egyáltalán: lehetséges elfogulatlanul írni a történelemről? Komoly kételyeim vannak ezt illetően…

Éppen ezért nagyon nagy örömmel (és nem kevés megkönnyebbüléssel) töltött el egy vállaltan elfogult és tiszta szemszögű könyv, amely tényleg nagyon személyes, és írója életkorát tekintve tisztán elfogult (ha lehet ezt így mondani).

A 2000-es évek egyik legnagyobb szenzációja volt egy olyan könyv megjelenése, amelynek története kalandos és homályos (azóta kiderült minden, mégsem veszített népszerűségéből), és szívmelengetően, (néhol pedig) szívszorítóan naiv. Molnos Péter egy olyan kisdiák naplóját vette meg az Ecserin, aki végig dokumentálta a forradalom napjait, és a világtörténelem eseményei keverednek az ő mindennapi életének történéseivel.

Mint utóbb kiderült a Napló szerzője Kovács János 14 éves diák volt. Milyen érdekes, hogy egy teljesen hétköznapi (nevű) gyerek, tollából származik a felbecsülhetetlen értékű könyv. Mint egy mesében, nem igaz? A Napló facsimile kiadásban jelent meg és lélegzetelállító élmény elolvasni. Ajánlom minden nyitott lelkű magyar embernek.

Nóra

{jomcomment}