Miért?

A legtöbbször ez a kérdés visszhangzik bennünk, amikor veszteség ér bennünket egy szeretett személy halála kapcsán. Értetlenül állunk, dühösek vagyunk, elesettek, sokkosak, úgy érezzük vége a világnak és nem értjük hogyan élhetik az emberek a mindennapi életüket, hogy hogy nem áll meg a Föld, amikor ilyen tragédia történt.

Aztán telik az idő, lassan beletörődünk a veszteségbe (milyen kifejező a magyar nyelv! bele – törődés, mert tényleg betör minket az élet a megváltoztathatatlanba.)  Mindenki igyekszik feldolgozni a történteket, megköti a maga különbékéjét a sorssal, Istennel, ki miben hisz. Mindenki másképp éli meg, és ha egyedül nem megy, akkor segítséggel.

Életem egyik legmegrázóbb élménye volt a most ajánlott könyv elolvasása. Egy csodálatos emlékmű, amely emléket állít egy elveszett / elvesztett léleknek. Nagyon sok minden a helyére került bennem, amikor olvastam Szabó Magda: Für Elise című könyvét. Olyan csodálatosan és magától értetődő módon ír a halálról, az elmúlásról, a gyógyíthatatlan fájdalomról és pótolhatatlan veszteségről, amely egyszerre szívet tépő és felszabadító. Mintha csak én mondanám, mintha csak az én érzéseimet látnám papírra vetve.

Ajánlom mindazoknak, akik szívében ott a betöltetlen és betölthetetlen űr egy szeretett személy után.

Nóra

{jomcomment}