„Óvónéniiii! Hányat kell még aludni?” – hangzott a kérdés szinte nap mint nap, miután elhatároztuk, hogy az Állatok Világnapján a Szegedi Vadasparkba kirándulunk.
„Szülőket nem visztek kísérőnek? Ugye, nagyon vigyáztok rájuk?” –ezek voltak a szülők részéről a kimondott aggodalmak, s még ki tudja mi minden fogalmazódott meg anyukák, apukák fejében.
A kirándulás reggelén még a hétalvókat sem kellett noszogatni, ők ébresztették a szülőket: „Nem megyünk még? El ne késsünk!”
A buszon már odafelé is nagy volt a jókedv, talán csak néhány búcsút intő anyuka arcán villant fel némi szorongás.
A Vadasparkba érkezvén a pingvinek társaságában költöttük el a tízórait. Természetesen már a felfedező út legelején ki kellett osztani a térképeket – néhányan valóban jól tájékozódtak rajta. Megkerestük a korábban örökbefogadott szibériai tigriseket, fültanúi lehettünk az oroszlánüvöltésnek, a szurikáták két lábra emelkedett őrködése mosolyt csalt az arcokra. Mulatságosak voltak az aranyarcú gibbonok, az oroszlánmajmok. Találgattuk, hogy a sörényes farkas fél-e jobban, vagy a bácsi, aki a kifutójában a füvet vágta. Megismertük a köpő lámák legendáját, őket ezután csak tisztes távolból nézték a gyerekek. A nyuszi-simogatóban testközeli élményben lehetett része a bátrabb gyerekeknek.
Minden tájékoztató táblát el kellett olvasni, megértették, hogy miért nem lehet felelőtlenül etetni az állatokat, vagy benyúlni a kerítésen. Fegyelmezési probléma nélkül, természetes környezetben, játékosan, könnyedén szereztek élményeket, s ezáltal új ismereteket a gyerekek.
Ezt a programot pályázaton nyert támogatásból és szülői felajánlásával tudtuk megvalósítani. Köszönjük!
Szalbotné Kovács Mária, Tóth Ágnes
SZIE Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvoda, Bölcsőde