Ahogy azt a cívisvárosból érkezett vendég elmesélte, Potyók Tamás kiállítását 1999-ben nyitotta meg először, és akit azóta is igen tehetséges debreceni fiatalnak tart. Lehetnek nekünk külföldi testvérvárosaink, és Debrecennek van bőven, egészen pontosan 18, amikor a határon belüli értékeinket sem ismerjük. Ezt orvosolandó, a debreceniek még évekkel ezelőtt próbaképpen felvették a kapcsolatot egy magyar településsel, Balatonfüreddel, amivel azóta is, szinte napi szinten élő kulturális kapcsolataik vannak. Miután a próba sikerült, évről évre újabb és újabb, egy-egy évre szóló kapcsolatokat kerestek, és a dolog működik.
Ahogy azt Somogyi Béla elmondta, Szarvas és Debrecen között eddig is voltak ilyen, ha nem is formális kapcsolatok, mert két legszebb köztéri szobrukat, pl. Szabó Lőrinc szobra Lestyán Goda János szarvasi szobrászművész alkotása. Hodálik Pál ezt keringőre szóló felhívásnak vette, és rögtön a város készségét fejezte ki a testvéri kapcsolatok felvételére, amennyiben Debrecen táncrendjében még szabad a 2013-as esztendő.
Az megnyitón szólók sorában az utolsó Bíró Gyula volt, aki tulajdonképpen az egész kiállítás kulcsfigurája. Otthonában, Berettyóújfaluban találkozott először néhány évvel ezelőtt Potyók Tamással, akivel azóta barátságot ápol. A Gyakorló igazgatója Kirkegaardot hívta segítségül, hogy bemutassa a műveket. Elárulta, hogy neki személy szerint a fény-árnyékjátékkal bemutatott meztelen női testek grafikái a kedvencei, majd egy gyerekeknél alkalmazott mondással zárta megnyitóbeszédét: válaszd ki a kedvenced, úgysem viheted haza! Csak lélekben…
Miután úgy nézett ki, hogy hárman mindent elmondtak, Potyók Tamásnak nem kért szót.
A megnyitó ünnepélyességét Molnár János emelte gitárjátékával.
