Lélekemelő lélekzsoltárok…

A Szent István Egyetem Gyakorló Általános Iskola és Gyakorlóóvoda Zenés őszi este programjának keretében adott „nyilvános próbaestet” az Ótemplomi Luther’s Roses Evangélikus Kórus. E sorok íróját az a megtiszteltetés érte, hogy köszönthette a Pedagógiai Kar nagyelőadó termét megtöltő kedves vendégeket és a kórus tagjait. A teltházas koncerten olyan zenei csemegének a premierjét is láthattuk, amely egy négy tételes latin nyelvű mise színpadra állítása. PP írja, hogy napjainkban az emberiség be akarja fejezni a bábeli torony építését. De a kérdés, amit ehhez hozzácsatol, drámaian karcos, miszerint Istennel, vagy Isten ellen? Mi történik, ha elkészül a mű? Felállunk az oromra, és vagy a betlehemi csillagot pillantjuk meg, vagy pedig az egész építmény ráborul „az esztelen építőkre”. Na… Egy bizonyos, a torony épül, és minden egyes kövét a művészet, a művészet szeretete csiszolja, faragja egymáshoz illeszkedővé. Egyetemes nyelv, melyet mindenki érthet, megérthet, és még nyelvvizsga sincs belőle. A kórussal való első találkozásom a szilvanapi körös parti rendezvénysátor megkapó „laza” terében, az ott fellelhető élménykavalkád, önfeledtség, és örömmuzsika, ami odaszögezett a műsor harminc-negyven percére. Nem a profizmus tetszett, nem a zeneileg kifogástalan hangzás, hanem az az egység, ami a kórust alkotók arcára volt rajzolva, ami nem más, mint az öröm, a felszabadultság, a boldogság mámorító „rózsaszirmai” – ha már Roses – .

Az együttes Lázár Zsolt esperes úr kezdeményezésére lépett színre, és gyűjti maga közé azokat a gyülekezeti tagokat, akik énekükkel mosolyt csalnak a hallgatóság arcára. A jelenleg harminc tagú kórus ösztönös ráérzéssel állít színre mély és lélekben-kaparászó szentimentális üzenetű dalokat, és vidámságot, önfeledt hangzó dallamokat. Mi más lehet tetsző Istennek, s embernek, mint a vidámság, és saját létezésünknek állított tükör, szigetecske, parányi érzetmorzsák? A Himer Péter művészeti vezető által képviselt koncepció a koncerten egy hármas egységet képzett, így felcsendült egy, a már említett négy tételes latin nyelvű mise – ami szakmailag is kimagasló – új színfoltja az együttes repertoárjának, felcsendültek magyar nyelvű dalok, amelyeket a templomba járó közönség jól ismerhetett, így a Vezess engem, Atyám két kezedben, Most keljetek fel, tied a hatalom. A műsorblokk zárásaként angol nyelvű dalok csendültek fel, amelyek láthatóan „a legkisebbeknek is” olyan dallamvilágot ültetett a fülébe, amelyet „lábrázás nélkül” nem lehetett kibírni. Meg kell említenem a záróblokkban a szólót éneklők finomságát. A záróblokk leginkább ha  -„szájba” vesszük- és ízekre bontjuk az amerikai gospel spirituális hangulatvilágát csempészte az előadó terembe.

Az estnek a rendező intézmény általi szándéka szerint az is célja volt, hogy a hamburgi „Kirchentag”-on fellépő kórus útját támogassa a koncert látogatók anyagi felajánlásának függvényében. Az összegyűlt tizenegynehány ezer forint picike kis „morzsókája” a szükséges pénznek, de mindenképpen gesztusa annak a jókívánságnak, hogy vigyék hírét Szarvas városnak, az itt megbúvó örömnek, és az itt fellelhető lelkesedésnek, emberségnek, és a közösség erejének.

Ha számbaveszem mi érdekel igazán más nem jut eszembe, mint a zene, a vers, a regény, a képzőművészet, parányit a politika, a történelem, – és természetesen a hölgyek-, a világ nem látható része, a világot mozgató parányi finomságok, amelyektől a lélek megborzong, vagy megnyugtatóan álomra hajtja a fejét. Remek este volt.

Bíró Gyula

Tekintse meg galériánkat!