A fényképezés áll a kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai program középpontjában is, a fényképezés története, melyet Bodnár István fényképész magyaráz és mutat be. Szerencsés egybeesés, hogy ő is összekapcsolható Matók Sándorral, pontosabban a jól ismert műteremmel a Béke és Vasút utca sarkán: Matók Sándor az 1950-es évek elején hazaköltözött, családi házában berendezett műtermében szolgálta tovább a város lakosait, volt üzlete pedig 129-es Fényképész Szövetkezet néven működött tovább, ahol Bodnár István is dolgozott egykor.
Az első rendhagyó múzeumi órán a Szlovák Általános Iskola hetedikes diákjai vettek részt. A téma nagyon nagy falat, több szempontból is, egyrészről rendkívül tág időintervallumot ölel fel, kezdve az őskori barlangrajzokkal; vagyis mondhatjuk azt is, hogy az emberrel egyidős vágy a valóság megörökítése. Másrészről az óra elején kiderült, hogy a mai ifjúság a digitális képkészítést ismeri csupán, az analóg fotózást csak elvétve. Az előadás végigvezette a hallgatóságot a középkori portréfestészeten át – ami nemcsak nagyon drága volt, de a portré alanyának gyakran napokat kellett mozdulatlanul ülnie, míg megszületett a mű – a papírképekig. Az első papírképek megjelenésével az exponálási idő 8 órás „rövidült”, ami egy örökkévalóságnak tűnik mai szemmel nézve…
Az óra második részében a „sötétkamránkban” tapasztalhatták meg a gyerekek, fotogramm készítés közben hogyan dolgoztak a fényképészek a digitális korszak előtt, és szemtanúi lehettek, hogyan válik láthatóvá a kép előhívás közben, mintha varázslat történne.
A Matók Sándor képeiből álló fotóarchívum 2013. március végéig a múzeum nyitvatartási idejében korlátlanul látogatható, ill. osztályok jelentkezését is várjuk!
Rendezvényünkkel párhuzamosan a Napraforgó Alkotóházban a Körösszögi Kistérség Többcélú Társulás TÁMOP pályázatának keretén belül a fényképezés rejtelmeibe mélyebben is betekinthet az érdeklődő, a szervező Dombóvári Zita.
W. Hanzó Teréz
Az üvegnegatívok restaurálását, archiválását és tárolását támogatta: Nemzeti Kulturális Alap