Babák Z
Ősbemutató volt Cervinus Teátrum színpadán vasárnap délután. Sárdy Jánost idézte meg a közönség számára a Cervinus Teátrum fiatal, tehetséges művésze Derzsi György. A zenés napló Meskó Zsolt tollából született és Harangi Mária rendezte.
Nagyon vártam a darabot, amiről a Hazárd keringő előadása utáni beszélgetéskor hallottam először. Egyrészt, mert szeretem Sárdy János hangját, előadásmódját, másrészt gyermekkoromat idézte meg. Édesapám egyik kedvence a Londonban hej… című dal volt de csak Sárdy János előadásában. A látottak alapján biztos vagyok benne Derzsi György előadásában is szeretné a dalt.
A darab ismertetőjét olvasva e várakozás még jobban fokozódott.
„Történet egy eltitkolt szerelemről, az életen át tartó rajongásról és egy fiatal művész magára találásáról ”
„Az ember félve beszél a családi titokról, a magáét még csak-csak kibeszéli, de a szülők, nagyszülők féltve őrzött álmaival, titkaival szemben, azért kissé szemérmessé válik.”
„Van egy titkom. Gyere, ülj ide mellém” – mondta egyszer a nagyanyám egy vasárnapi ebéd után. Amióta énekelsz, mindig gyűjtöm a bátorságot, hogy elmeséljek valamit arról, amiről még nagyapád sem tudott, azaz… de a szüleid végképp nem. Van a 63 naplóm mellett egy 64. is, amelyet még nem látott soha senki. Ebbe csak ritkán írtam, s akkor is csak egy valamiről, egy valakiről…” szól a romantikus ismertető.
A darab kerete egy nagymama és unokája közötti kapcsolat, az unoka rohan nem ér rá a nagyi kívánságát teljesíteni, hogy énekeljen neki. Azután már késő. Az unoka elbeszéléséből kibontakozik egy lány, majd asszony naplója, amely a nagymama életét és Sárdy János pályáját idézi meg. Kedves, sokszor szemérmes naplórészletek, a szövegek között az éppen aktuális Sárdy által énekelt dalok. A darab kapcsán kibontakozik a másik szerelem aki természetesen a nagymama férje volt. Az egész előadás nagyon kerek volt, a szövegek és a dalok úgy lettek felfűzve, mintha nem is különálló dalok lennének, hanem együtt születtek volna. Derzsi György közel kilencven percig a színpadon beszélt és énekelt, mindezt nagyon könnyedén. Az előadás végére velem együtt biztosan sokan elérzékenyültek.
A fiatalok többségének nem sokat mond Sárdy János neve, de szüleik, főleg nagyszüleik biztosan emlékeznek a gyönyörű hangú, szerény művészre. Sárdy János elsősorban operaénekes volt. Első komoly opera szerepe Erkel Ferenc Bán bán című operájában Ottó megformálása volt. 1936-tól ösztöndíjasa, 1938-tól állandó tagja volt az Operaháznak 1958-ig. Pedig a közönség az operett és leginkább a filmek világából ismeri. Az Operettszínházban 1942-től lépett fel. 1940-ben forgatta első filmjét, az utolsót 1955-ben. A tizenöt év alatt több mint húsz filmet forgatott. Nem mindegyik jelenős, de több maradandó alkotásban szerepelt. „Népies, ízes táji akcentusa végigkísérte előadói stílusát egy életen keresztül, ami az első taktusok felcsendülését követően, oly természetessé simult, mintha ez a dal másképp meg sem bírna szólalni.” olvasható a Színészkönyvtár web oldalán.
Derzsi György nem véletlenül játszhatta, énekelhette el a Sárdy János által előadott dalokat, hiszen a fiatal művész is énekelt operaszerepeket a Győri Nemzeti Színháznál és az Operaházban is. Játszotta, énekelte színpadon Erkel Ferenc Bánk bán Ottó és Kacsó Pongrác János vitéz Kukorica Jancsi szerepeit, akárcsak Sárdy. A különbség az, hogy míg Sárdy népies előadói stílussal énekelt, Dezsi György kristálytisztán, érthetően. Mindketten kis lélekszámú helyen nőttek fel. Derzsi is énekelt, játszott a Magyar Állami Operaházban és az Operettszínházban is – ha nem is ugyanazokban a darabokban. Mindketten tenorok és Derzsi György is szerény művészember, akárcsak Sárdy János volt. Lehet párhuzamokat vonni a két művész között, de nem hiszem, hogy érdemes, mert Derzsi György önmaga is elismerést érdemel, hangja betölti a teret, legyen az bármekkora. Köszönet az előadásért Derzsi Györgynek és alkotótársainak.
