Újra elérkezett Ádvent. Mögöttünk egy időszak a terheivel, nehézségeivel, de az örömeivel is. Ádvent idején mégis valami más felé is fordulunk, mert ott vannak a karácsony közeledésének az izgalmai. Várakozunk és készülünk. Mindenki a maga módján, lehetőségeihez mérten. Az áhítatban így hangzott Isten Igéje: ” Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete.” (Mk. 1.1.)Mindennek a kezdete Jézus Krisztus. Milyen jó is volna, ha ez az Ádventi időszak, számunkra is egy kezdett lehetne, ha azzal az önfeláldozó szeretettel tudnánk egymás felé fordulni, és minden embertársunk felé,ami Jézusban is volt. Hiszen tudta mi fog rá várni, de önként döntött úgy, hogy eljön ebbe a világba mindent vállal,hogy nekünk,embereknek az élete megbékélhessen az Atyával. Most egy kis időre megálltunk, akik ott együtt lehettünk. Hallhattunk gondolatokat, szeretetről, bűnről,jobb életről,és arról,hogy de jó is volna,ha tudnánk önmagunkba is kicsit jobban elmélyülni őszintén.
Hálát adni emberi kapcsolatokért, otthonunkért, mindazért, amit kaptunk. Bárcsak hallgatnánk arra a belső hangra ami szól,ami int, ami figyelmeztet,ami változtatna rajtunk. Akik első Ádvent este, közösségben, lehettünk egymással kicsinyek,felnőttek,idősek, a szeretet jegyében, együtt várakoztunk az első gyertya lángjának felcsillanására ,mint reménysugárra. Még ha halványan ,pislákolva is,de égett a gyertya lángja. Talán a mi szívünkben is, pislákol az a láng,ami a szeretet lángja,Isten szeretetének a lángja. Merjük a szívünk ajtaját kitárni,hiszen erre maga Jézus is bátorít bennünket :” …kérjetek , és adatik,keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek.” (Lukács 11. 9.)
Vajon a szívünkben van-e várakozás,van-e készülődés Isten Fia eljövetelére?
Szeretnék ezekkel a gondolatokkal mindenkinek áldott ádventi készülődést ,áldott karácsonyt kívánni magam és az Újtemplomi Evangélikus Gyülekezet nevében!
