Babák Z
A város fényruhába öltözik, a Fő terén a forraltbor fahéj illata fertőz, gipszangyalkák kacsintanak felém, hamisítatlanul ünnepi a hangulat. A SZIE Gyakorló is készül.
A Gyakorló udvarán gyülekeznek. December 6-ot írunk, amolyan Télapónap félét, Miklósosat. A szülők és a közel kétszázötven kisgyermek különös várakozással a tekintetükben forró teát kortyolnak, és várják azt a valamit, ami ezen a napon bizonyosan nem maradhat el. Közös éneklésbe kezdenek, amolyan Télapó-csalogató módon, és a várt hatás nem marad el. A hatás soha nem marad el.
Felkoppan a lovak patája, a csengők vad csilingelésbe kezdenek, és begördül az a valaki, az a várva várt valaki, ami az óvodásnak és a kisiskolásnak az arcára ámulatot, csodálkozást, szeretetteljes mosolyt varázsol. A krampuszok, akik Mesterüket kísérve a hintó nyomában érkeznek, hatalmas ajándékzsákokat cipelnek, és pajkos szigorúsággal kacsintanak a meglepett közösségre. Ha a szem a lélek tükre, akkor bizonyos, hogy a legszebb lélek a gyermeki tekintetben rejtezik. Legőszintébb, legtisztább, legemberibb minőség. Télapó itt van, hó a subája, jég a cipője, leng a szakálla…Télapó itt volt, hó nem annyira, jég annál inkább. Amit a Télapóban szeretek az az elvarázsolt gyermekarcok, ahogy átadják a Télapónak rajzaikat, elmorzsolnak egy-egy szép verset, megosztják vágyaikat, vagy egyszerű kíváncsisággal belekapaszkodnak a szakállba, gyanakodva, hogy biztos-e az, hogy az igazi Télapó érkezett meg hozzájuk. Itt nem csalódtak. A csoportok a hatalmas ajándékzsákokkal a zenébe burkolózott udvarról a csoportokba, osztályokba vonulnak, és közösen örülnek az ajándékoknak. A Télapó lassan visszaszáll a hintójára és rénszarvasok híján lovak húzta pillanatban továbbsiklik, és szórja ajándékait a várakozó arcoknak, azoknak a parányi morzsáknak, akiknek örömmel teszünk kedvére, hisz legfőbb értékeink és legfőbb mosolyforrásaink.
A Szent István Egyetem Gyakorlóintézménye köszöni támogatóinak, hogy lehetővé tették a Mikulás rendhagyó várását és érkezését.
Bíró Gyula
