Ha voltunk olyan bátrak, hogy mégis az első sorba foglaltunk helyet, a világért se csókoljuk meg partnerünket, mert unalmában mindenre ugrik az színpadon álló ember. Ha mégis meg mernénk csókolni a mellettünk ülő, ellenkező nemű párunkat, ne számítsunk sok jóra. Az azonos nemű párok talán kicsit védettebbek, bár kíváncsi lennék, hogy kezelné le a színpadon álló, jelen esetben Trabarna, azaz Lorán Barnabás a helyzetet.
Ha megkínoznak se valljuk be, hogy van egy törpenyulunk, amit ráadásul a mellettünk ülőtől kaptunk. Az a legbiztosabb, hogy ha mielőtt elindulunk, kitesszük az utcára és sorsára hagyjuk kedvencünket, de ha úgy gondoljuk, hogy nem tudunk nélküle élni, kerüljünk vele még bensőségesebb kapcsolatba, főzzük meg és együk meg! Ezt bevallhatjuk.
Ha meg is csókoljuk a párunkat, a világért ki ne menjünk előadás közben, pláne ne kettesben! Ha mégis kimennék, akkor jól gondoljuk meg, hogy mennyi időt töltünk távol!
Két percen belüli visszaérkezésnél nem az jut a színpadon álló őrültnek az eszébe, hogy ásványvizet vettünk az automatából, hanem az, hogy ez bizony gyors menet volt. Visszaérkezés öt perc múlva: nem jöhetünk jól ki belőle. Ha egyszer kimentünk, akkor 30 percnél hamarabb vissza ne jöjjünk, hogy az ember, ott fent, csak irigykedve csettinthessen, és esetleg az egészségünkre kívánja a dolgot! Egyébként meg olyan hangosan beszéltek mindketten, hogy semmiről sem maradnánk le az aulából sem.
Ne hibáztassuk őket, legyünk megértőek. Estéről estére a saját hihetetlen kamusztorijaikat, kell hallgatniuk, még ha az olyan mulatságos is, mint amilyen a vaddisznót láthatósági mellénybe öltöztető Trabarnáé.
Egy biztos, senki sem ment haza száraz ruhában. Erről a két dumagép, Lorán Barnabás és Kiss Ádám válogatott sztorikkal gondoskodott.
