Miközben odakint a természet fehér karácsonnyal hitegette a szarvasiakat, a Szent Klára római katolikus templomban ismét sokan gyűltek össze, hogy a Cervinus Teátrum szervezésében tanúi legyenek az utolsó gyertya meggyújtásának advent negyedik vasárnapján. Seidl Ambrus, miután a “világvégét követő második napon” köszöntötte az egybegyűlteket, az emberi hiszékenységről osztotta meg néhány gondolatát. Ahogy mondta, több komoly felnőtt kereste meg a világvégével kapcsolatban, akik valamelyik tévére hivatkoztak, hogy ha ott is téma ez, akkor ennak a fele sem tréfa. Plébánosunk egy egészen egyszerű és kézenfekvő magyarázatot adott a hitetleneknek is, mégpedig azt, hogy észre vehették volna, hogy az a csatorna, amelyik ezzel a témával riogatta az embereket, tervezett műsort a világvégét követő napokra is.
Az ünnepi műsort ezen a napon a Chován Kálmán Művészeti Alapiskola növendékei adták az ünnepi alkalomhoz illő versekkel, dalokkal és egy betlehemessel. Polgármesterünk, Babák Mihály rövid köszöntője után még egy kísérletet tett a világvégtelenségben csalódott negyedik gyertya meggyújtására, – ami korábban már sem a gyerekeknek, sem Seidl Ambrusnak nem sikerült – és ami egy gyermekfilmben már-már a karácsony eljövetelét veszélyeztetné-, de városunk első embere határozott mozdulatokkal hárította el oldotta meg a problémát, így a világvége után négy nappal mégis lesz karácsony.
A gyertyagyújtás után az Önkormányzat dolgozói és a képviselők meleg étellel várták a rászorulókat, miközben még minidig sűrű pelyhekben hullott a hó.
