Ha van szó, amely számomra hűen leírja az új esztendő lényegét az a remény. Hit és bizalom abban, hogy nincs minden veszve, itt egy új kezdet, újra lehet kezdeni azt, amit elrontottunk. Nem véletlenül teszünk fogadalmakat: hisszük, hogy jobbak lehetünk, reméljük, hogy végre elérhetjük céljainkat, megvalósíthatjuk álmainkat.
Aztán persze jönnek a szürke hétköznapok és a szilveszter mámoros éje messze kerül tőlünk, a mindennapok bedarálnak bennünket. Vagy mégsem? Vagy lehet, hogy idén minden sikerül? Ez az év más lesz, mint a többi?
Persze, hogy más lesz. Eddig nem látott új kihívások várnak ránk, örömök és bánatok, veszteségek és meglepetések, ajándékok és kudarcok, küzdelmek és eredmények sorakoznak előttünk. És szeretném hinni, hogy leküzdve az előttünk álló nehézségeket ennek az évnek a végére többek leszünk, érettebbek és bölcsebbek is (talán nem túlzás abban reménykedni, hogy valóban jobbá is válunk).
S hogy miből meríthetünk erőt mindennek a megvalósításához? Bátran ki merem jelenteni, hogy önmagunkból. Mert hiszem, hogy mi magunk bármire képesek vagyunk. Csak nem szabad feladnunk a reményt, az új év lényegét, a hitet, hogy egy új nap virradt fel, egy új élet kezdődött 2013. január 1-jével, és azon túl is minden nappal.
Kívánom, hogy ez a hit és ez a remény adjon mindannyiunknak erőt ahhoz, hogy jobbak legyünk egymáshoz és türelmesebbek legyünk egymással.
Szeretettel, Nóra