Szarvasi lehet az Év Embere. A Békés Megyei Hírlap és a Beol.hu internetes portál idén hatodik alkalommal hirdette meg a rangos versenyt, amely azok között dől el, akik a 2012-es esztendőben maradandót alkottak és haladó látásmódjukkal előremozdították szűkebb-tágabb hazájukat. Ők a hét emberei, akik között öt szarvasi származásút is felfedezhetünk. Írásainkban őket mutatjuk be, lehetőséget biztosítva ezzel történetük megismerésére, szemléletük, gondolkodásmódjuk átadására. Elsőként Szenes János újságíróval beszélgettünk.
– Magyar-történelem szakosként végzett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Közel két évtizede szerkeszti a Szarvasi Hét hetilapot, elnöke a Történelmi Emlékút Közalapítványnak, műsort vezet a Körös Televízióban és ügyvezető igazgatóként dolgozott a Cervinus Teátrumban. A sokoldalú tevékenység közül mivel érdemelte ki a Hét Embere címet?
– Emlékeim szerint az apropót az szolgáltatta, hogy kitaláltam és továbbgondoltuk a Költészet napja alkalmából a 24 órás versmondást. A helyszín az egykori Vajda Péter Művelődési Központ volt, a siker pedig akkora, hogy már a rendezvény másnapján számos településről – Sopronból, Hatvanból, Budapestről – jelentkeztek be csoportok, várva a reményteljes folytatást.
– Ezek szerint idén is megrendezésre kerül a versmaraton, hiszen a körülmények valamelyest megváltoztak?
– Hiszem és vallom, hogy kell, hogy folytatása legyen. A Cervinus Teátrum és a Jókai Színház ugyanis nagy lendületet adott a kezdeményezésnek. A szarvasi intézmény és a békéscsabai Ibsen Ház udvarán a tavalyi évben párhuzamosan zajlott a rendezvény, vagyis egy teljes napon át verseltek színészek és magánemberek egyaránt. Egyszerűen gyönyörű volt.
– Aki ismeri a sokoldalú munkásságát, tudja, a versmaraton csupán egyetlen szeletkéje kezdeményezéseinek. Egyfajta kulturmisszióról van szó?
– Minden bizonnyal. Korábban számos alapítvány háza táján sürgölődtem, 12 évig pedig a Magyarországi Éjféli Sportbajnokságok Országos Szövetségének ügyvezető alelnökeként tevékenykedtem. A kultúra ugyanilyen misszió a számomra. Mióta az eszemet tudom, mindig szerettem az irodalmat és a színházat. Ez azt jelenti, hogy mindegy, hogy színházban dolgozom vagy sem, színház nélkül nem létezem. Többek között a napokban is visszük a Liszi Melinda színésznővel összeállított Karády-estet Mezőhegyesre, a Kultúra napja tiszteletére.
– Hol gyökerezik a színház iránti elkötelezettsége?
– Családi örökség. Felmenőim között is akadtak megszállott színházrajongók, például Golián Soma, egykori szarvasi jegyző. Ő ugyan még nem a Vízi Színházba járt, de tagja volt a nyári színkörnek, amely mintegy 800 főt tudott befogadni. Az elhivatottságomat elsősorban tanáraimtól és kiemelten édesapámtól örököltem. Ő amatőr színészként számos alkalommal játszott profi színtársulattal, nemcsak Szarvason, hanem az ország több pontján. Én magam is műveltem a színész mesterséget katonakoromban, amikor hivatásos rendezőkkel és színészekkel jártuk az országot. Számomra a színház egyszerűen a művészetek királynője.
– Jól értem, legyen szó színházról, történelemről vagy a kultúra bármely szegmenséről. első helyen áll az értékközvetítés?
– Teljes mértékben. Korábban újságíróként is elköteleztem magam két értékelvű szerkesztőség mellett. Az egyik – zene szeretetéből kifolyólag – a Ritmus című zenei magazin volt, később pedig az újból életre hívott Pesti Hírlapnál kamatoztathattam újságírói tudásom. Ez az 1991-94 között időszak valóban a szívem csücske volt, hiszen azt csinálhattam, amit a legjobban szeretek. Rádiós és televíziós jegyzeteken dolgoztam, valamint helytörténeti, honismereti cikkeket írtam.
– Van olyan, ami hiányzik az életéből?
– A tanítás. Anélkül nem élet az élet. Mindegy, hogy 3 éves gyerekekkel vagy 60-70 éves öreg ifjakkal kell foglalkoznom. Tettem ezt már népfőiskolán, alapítványi iskolában, az örménykúti általános iskolában vagy vendégtanárként Szarvason, a pedagógiai karon. De az is előfordult, hogy az önkéntesség nemzetközi éve tiszteletére ifjú idegenvezetőknek tartottam kurzusokat.
– Hosszú életpálya áll Ön mögött. Mindezek alapján pedig úgy tűnik, céljai megvalósultak. Vannak még nem titkolt álmai?
– Az állandó színházi munka hiányzik. De a művészi, baráti kapcsolatokat ápolom és ha nem is Szarvason, igyekszem az ország más pontjain kamatoztatni az e területen megszerzett tudásom. Fanatikusan elköteleztem magam a színház iránt és bízom benne, hogy a jövő generációi egyszer felismerik és talán megköszönik mindazt, amiért dolgoztam.
Szavazni a Hírlapból kivágott, beküldött szelvényekkel és az internetes portálon keresztül lehet, ahol minden klikkelés egy-egy szavazat. A két szavazást a helyezési számokkal egyesítik, azaz az újságkivágások végeredményének helyezési számához hozzáadják az internetes szavazás eredményének helyezési számát, s akihez a legkisebb érték tartozik, ő lesz az év embere Békés megyében. Egyenlőség esetén a Békés Megyei Hírlapból kivágott szelvények helyezési száma dönt. A szavazás határideje január 20-a.
Hegedűs Éva