A magyar-román viszony azért vált feszültté, hogy Kovászna és Hargita megye magyarlakta települések hivatalos épületein feltünedeztek a székely zászlók, majd az ottaniakkal szolidaritást vállalva egyre több magyar polgármesteri hivatalra is kitűzték azokat. A feszült helyzet azután mérgesedett el, hogy Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára kedden részt vett egy ilyen zászló felvonásán. Már szerdán bekérették Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti magyar nagykövetét, a román külügyminisztériumba, hogy egyeztessenek az álláspontokról, de ahogy azt hosszú ideje tudjuk, teljesen más malomban őrölünk székely-ügyben. Meg másokban is.
Érthetetlen, hogy mi zavarja a románokat abban, hogy az erdélyi épületekre felkerülnek a székely zászlók, de a legérthetetlenebb az, hogy eddig miért nem került kitűzésre a kék zászló a magyar középületekre a magyar és az EU-s zászló mellé.
Az, hogy nem egyfelé megyünk a nemzeti kérdésekben, pl. 2004. december 5-i népszavazás, vagy Tabajdi Csaba és Göncz Kinga EU parlamenti szereplése, alapot ad arra, hogy hülyének nézzenek minket. Meg is teszik, és nem teljesen alaptalanul. A legújabb örökzöldet az szocialisták egyéni választókerületben győztes országgyűlési képviselőinek a fele, Szanyi Tibor szállította a békemenettel kapcsolatban, mikor az abban résztvevő erdélyi magyarokat anyanyelvükön akarta üdvözölni. Románul. Pedig már úgy nézett ki, hogy a választásokhoz közeledve a kettős állampolgárság elutasításában elévülhetetlen érdemeket szerzett bal oldal is felfedezi a határon túli magyarokat, és lesz egy mindenki számára képviselhető nemzeti álláspont az idegenbe szakadt magyarokkal való szolidaritással kapcsolatban, de Szanyi kapitány megint meglepte az országot. Egyébként reméljük, van, és csak kommunikációs mulasztás volt, hogy Szanyi Tibornak nem mondták meg.