Mozgalmas és történésekkel teli napot zártak a csillagászat iránt érdeklődő szarvasiak, akik kb. kétheti rendszerességgel ülnek össze a Városi Könyvtár olvasótermében, hogy meghallgassanak egy-egy előadást a csillagászat alapjairól, vagy ahogy tették azt tegnap is, az éppen aktuális eseményről beszélgessenek Szklenár Tamás vezetésével. Ennél jobb alkalmat keresve sem találhattak volna pénteknél, amikor a világsajtó attól volt hangos, hogy Cseljabinszk felett a légkörben felrobbant egy meteorit és hála a technikának, számtalan felvétel készült róla. Bemelegítésként erről az eseményről folyt a beszélgetés, valamint arról, hogy mi történt volna, ha ez a meteorit nem ilyen lapos pályán lép be a légkörbe és robban darabokra, hanem nagyobb szögben érkezik és eléri a felszínt. A robbanás keltette lökéshullám így is akkora volt, hogy ablakok törtek be, és mintegy 1100 embert sebesítettek meg, valamit ledőlt egy épület tűzfala is. A résztvevők általánosan elfogadott véleménye szerint egy merőleges becsapódáskor nem egy tűzfal omlott volna le, ami jelen esetben lehet, hogy inkább a modern orosz építkezések minőségére példa, mint a detonáció erejére. a 64000 km/órás sebességgel érkező meteorit, amit 15 méter átmérőjűnek saccolnak. A felrobbanásakor felszabaduló energia hússzor volt akkora, mint a Hirosimára dobott bombáé. Most jó Cseljabinszk környékén üvegesnek lenni!
A nap másik jelentős eseménye az volt, hogy a 2012 DA14 katalógusjelű kisbolygó olyan közel haladt el a Föld felszínéhez, hogy kisebb távcsövekkel is meg lehetett figyelni. A szarvasi amatőr csillagászok jó idő esetére terveztek is egy kisbolygónéző tripet a szivornya felé vezető gátra, ezért már az előadás kezdetétől aggódva figyelték a meteorológiai adatokat. A 2012 DA14 azért hozta lázba az égbolton történő események iránt érdeklődőket, mert mikor először mérték be a fél focipálya méretű kődarab méretét, akkor sanszos volt, hogy ütközési pályán van a Földdel. Szerencsére nem kellett Bruce Willisékhez fordulni elhárításügyben, a sors adott még időt a költözésre. Mai tudásunk szerint 2029-ig, amikor egy 300 méteres kődarab érkezik, ami már inkább akkora, mint az egész focitelepünk. Ahogy azt Szklenár Tamás elmondta, borzasztó nehéz lesz, pontosabban már csak volt, megfigyelni a 2012 DA14, mert nagyon közel, a legtöbb műhold pályáján belül, ennek következtében nagy szögsebességgel, haladt el mellettünk, ami még a követőautomatikákat is tétlenségre ítélte. A lényeg az, hogy elhaladt.
