A hortobágyi Madárkórház Alapítvány bemutatkozása külön színfoltja volt a rendezvénynek. A szinte még gyereksorba tartozó ifjoncok mutatták be azokat kigyógyított ragadozómadarakat, amelyek sérülten kerültek hozzájuk. A madarak olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy felépülésük ellenére sem engedik őket a szabadba, mert a természet nem kegyelmezne nekik. Egerészölyv, karvaly, vándorsólyom, héja… egy szálig – szó szerint is – élőben. És kellő óvatossággal megsimogatható.
A tőszomszédságban pedig: harcsatatár. Míg az újvidéki LORIST-on az idegenforgalom hatezer négyzetméteren terpeszkedik – emelkedett hangulat esetén ez a világ legnagyobb balkáni kiskocsmája –, a FeHoVa-n a turistacsalogató vidékbemutatást elszórva és sarokba dugva művelték. De a harcsatatár megtette hatását. A Békés megyét képviselő szarvasiak ezt az ételkülönlegességet vajas pirítóson kínálták, és úgymond futószalagon készítették, ők maguk sem tudják, mennyit. Ezenkívül rendkívül gazdag ismeretterjesztő, érdeklődésfelkeltő, vidékbemutató… nyomtatványt mellékeltek a falatokhoz. A magyarországiakra jellemző olykor merev és távolságtartó magatartás helyett a szarvasiak barátok és ismerősök sorát is bevonták a munkába, akik hadrendbe állítva kapcsolataikat, újságírókat, forgatócsoportokat, barátokat invitáltak néhány falatra, egy pohárka beszélgetésre… Ezt a témamegközelítést a vendéglátás bajnokainak számító szerbek is megirigyelhették volna, és még a LORIST-on is magasan az átlag fölé emelte volna a Varró Zoltán által vezetett különítmény bemutatkozását.
Buzás Mihály / Újvidéki Magyar Szó
