A központilag szabadtérre szervezett 1848-ra emlékező ünnepeket lefújták tél tábornok, reméljük, idei utolsó támadása miatt, amivel azért még az egész országot elfoglalta. Ha ilyen idő lett volna 1848 márciusában, akkor a bécsi forradalom hírét hozók valahol Győr környékén hógolyócsatába bonyolódtak volna 14-én, a már akkor is követelt Unió korábban megvalósul, de nem a mai keretek között, az első hivatalos nyelvünk a labanc lenne, és Erdélyből támogatásukról biztosítanának, hogy kitűztük a magyar zászlót a Bürgermeister Bürójára a Hauptstrasse 25-27-ben. Szerencsére nem így történt, bár lehet, hogy az az út könnyebb lett volna, de soha sem arról voltunk híresek, hogy a könnyebb utat választottuk volna. Így a szabadságharc 165. évében azokra emlékezhettünk, akik közül sokan az életüket áldozták a szabadság eszméért, és ami talán még igazából soha sem volt a mienk.
A Szarvasi Hagyományőrző Fúvószenekar és Varga Viktor fogadta a 48-as forradalom és szabadságharc 165. évfordulóján rendezett ünnepségre érkezőket a Cervinus Teátrum aulájában. A fene sem gondolta, hogy ilyen sokáig húzódik a szabadságharc, mondta üdvözlő beszédében Babák Mihály polgármester már a Cervinus Teátrum színpadán, majd sorra vett néhány ma is napirenden levő 48-as követelést. Sajtószabadság? Szinte minden média külföldi kézben van. Felelős minisztériumot? Ma felelős magyar kormánya van az országnak, hiszen ezen a napon Orbán Viktor miniszterelnöknek Brüsszelben van, hogy az ország érdekeit védje, még a forradalmat sem tudjuk megünnepelni együtt, mondta polgármesterünk.
Polgármesterünket országgyűlési képviselőnk, Dankó Béla követte ünnepi beszédével, aminek az elején elmondta, hogy számára mindig torokszorító a nemzeti zászlók alatt megszólalni és a nagy elődökről emlékezni. Ő is párhuzamot vont a 48-as állapot és a mai között, és feltette a kérdést, hogy megvívtunk-e minden harcot, ami a hazánk boldogulásához kell. Nem, válaszolta meg azonnal, van még bőven mit tenni.
A szónokokat a Cervinus Teátrum művészei, Varga Viktor és Dósa Zsuzsa követték az iskolák énekkaraival felváltva. Színpadra léptek a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola, a Szlovák Általános Iskola, valamint a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium kórusai, majd az ünnepi műsort Horváth Olivér zárta, aki részletet olvasott fel Placskó István szarvasi evangélikus lelkész templomi beszédéből. A Himnusz után a tömeg a Kossuth-szoborhoz vonult, ahol elhelyezésre kerültek az emlékezés koszorúi.
