Hiszem, ha látom…

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” (Róma 10,9)

A hagyományoknak megfelelően ismét húsvétra készülődve gyermekalkalmat szervezet Bátori Andrea hitoktató vezetésével az Újtemplomi Evangélikus Egyházközség. Amíg gyülekeztünk megérkeztek az ovisok és az iskolások. A terembe lépve meglepetés várta a gyermekeket. Többféle ügyességi játékot oldhattak meg, amiért ajándékot kaptak Andreától. Kollár Zsolt lelkész úr köszöntötte az alkalomra összegyűlteket, majd elkezdődött a tanítás, amit a 35-40 gyermek, pisszenés nélkül hallgatott végig. Nem is csoda, hiszen hitoktatójuk egy bábjelenettel készült, aminek a főszereplője egy kisfiú és egy kislány volt. A Húsvéti történetet Hitetlen Tamás szemszögéből mondta el a teremben ülőknek.

Mi is a történet: Zsuzsi és Robi arról beszélgetnek, hogy hisznek-e? Robi elmondja, hogy csak azt hiszi el, amit lát és tapint. A kislány erre megkérdezi, hogy az elektromos áramot látja-e? A válasz, hogy nem, de mégis tudjuk, hogy van és létezik. Andrea ennek a függvényében mutatott rá a húsvéti történetre. A gyülekezeti tagok süteménnyel kedveskedtek a délutánra, amit a gyerekek nagy örömmel fogyasztottak el. Az uzsonna után kézműves foglalkozás következett, amit élvezhetett gyermek és felnőtt egyaránt.

Átgondolva a történetet Tamás magatartása nem áll távol tőlünk. Racionálisan megmagyarázhatatlan történéseket általában nehezen hiszünk el. Világunk anyagközpontú, materiális. Ezért vagy leragadunk a kézzel fogható tényeknél, vagy a természetfelettire szomjas lelkünket pótlékokkal tápláljuk. A kétség – de ami sokszor rosszabb – a hiszékenység végletei között vergődünk.

Tamást is kínozta a kétség, a népnyelv ezért a „hitetlen” jelzővel illette. Magatartása mégis őszinte. Nem érti, nem hiszi, hogy Jézus feltámadt, akkor sem, ha ez konfliktussal járhat a többi tanítvánnyal. Nem áll be a sorba, csak azért mert úgy könnyebb. Így lehet válasza hiteles a mindent megváltoztató találkozásra. Jézus ismeri jól Tamás lelkének minden rezdülését, ezért kérdés nélkül hozzá fordul, hogy eloszlassa kétségeit. Válaszul Tamás megvallja hitét: Jézus Isten Fia. Ebből a meggyőződésből merít erőt, s az apostolok közül Jézus örömhírét a legtávolabbra, a hagyomány szerint egészen Indiáig viszi el.

Tamás kételkedett, s Jézus figyelmes szeretettel oszlatta el találkozásukkor kételyeit, de világossá tette, aki hitét nem látás és tapintás, hanem belső meggyőződésből nyeri el, az az igazán boldog ember.

Írta: R.K.

Tekintse meg galériánkat!