Babák Z
A Cervinus Teátrum a”Litera 10 szóban” című vers-, és prózaíró pályázatra érkezett pályaművekre közönségszavazást hirdet.
Szavazni 1 db közönségdíjra e-mailben a kategória megjelölése mellett a pályázat kódjával lehet (pl. felnőtt, vers, 5). Ezt a kódot kell elküldeni a kulturasokk@gmail.com címre.
Egy e-mail címről csak egy szavazatot fogadnak el a szervezők.
Ön szerint ki a legjobb tollforgató?
„Litera 10 szóban” Vers és prózaíró verseny pályázatai
Vers – Ifjúsági kategória:
1.
Titkos vágy
Süvöltő repül a föld felett,
előre viszi a lendület.
Elvakítja egy merengő gondolat
és a vadász hálójában fennakad.
Szemében a fény reszketeg.
Tajtékos félelem töri meg.
A fenyők között vadmacska várja,
s ajkainak könyörgő suttogása.
Előlép az árnyak közül.
Csillogó szőrére napfény vetül.
Üres gyomra hangosan korog,
a süvöltő szíve riadtan dobog.
Gyönge testét átöleli a szellő,
a torkából egy dallam tör elő.
A vadász ajkain mosoly táncol,
nem vérre csak zenére vágyott.
2.
Naplemente
(A fájó fordulat)
A napfény egyre halványabban látszott.
A határon túl, a horizonton, talán egy délibáb játszott.
Táncolt, lengett könnyedebben, mint a levegő.
De hová is kerültem? Hiszen ez egy temető.
Körbe néztem, de valamin megakadt a tekintet.
Egy váza volt az, mely szinte visszatekintett.
Fájó gondolatok törtek a felszínre bennem.
Kósza élmények, helyek, hová még el kell mennem.
Eszembe jutott egy lány, akit rég elfeledtem.
Összeszorult a szívem mikor rá gondoltam, ezért eltemettem
Mélyen elmém legeldugottabb helyére,
E bájos teremtést, kinek glóriát tettek a fejére.
Az ember természeténél fogva kíváncsi, érdeklődő,
ezért hát megkérdezem tőled, Isten, miért pont Ő?
Ah… az élet fájdalmakban nem szenved hiányt.
Megtört szívem, s vele együtt e váza is, az égre kiált.
Vers – Felnőtt kategória:
1.
FORDULAT
Felhők hada száll az égen,
Napfény is volt, de már régen,
Egy élmény most a határ,
Ajándéka vázában áll.
Gyermek szalad a réten át,
Arcát elönti a kíváncsi báj,
A levegőbe szimatol,
Szíve hangosan zakatol.
Hirtelen megérinti egy fuvallat,
Ez aztán a nagy fordulat!
Tekintetét az ég felé emeli,
Testét a napfény átöleli.
Napfény, határ, élmény, váza,
Ez a versemnek a váza,
Kíváncsi báj, levegő,
S mindez az elmémben lebegő.
2.
Agyhalott versem
Színház ez a nagy világ
Játszik benne fiú, lány
Eszmének szép, hitnek kedves-
ha az ember esze feles
Omló hajak, vígoperák
Felcsendülő lágy muzsikák
Dráma, végszó, hard és klasszik
Bocs, tesó, de rosszul hangzik
Tüzem égjen jég alatt?
Cserélgessek maszkokat?
Szívem köré rakjak kérget?
Így suhanjanak az évek?
Megmondom, ez minek tűnik
Sütikének, ami bűzlik
Szar-vasból sült habos torta
Menjen a szlogen a klotyóba!
3.
A cervinus teátrumból elküldtek a Tescóba,
talán épp, hogy ne vegyek részt ma a benti feszkóba’:
leverte az ásványvizet seprés közben Mariska,
aki olyan, mint egy felfújt szén-dioxid barisnya.
Ettől aztán mindenkire ráragadt a rémület,
mert elázott a lefestő, a tüzőgép, az ülep.
De vizes lett a pendrive is, a főnöké pontosan,
s a titkárnő asztala is károsodott foltosan.
Vihorászó természetem miatt lettem szerviz-man,
elküldtek a tetthelyszínről, túljárva az eszemen.
4.
KIRÁLYDRÁMA.
Szervízre szorul a lefestőm,
s tán tűzőgépem is
– tűnődök ásványvíz palackok
lecsavart végein –
Cervinus színházba jár, aki
Szeneshez szervilis.
Pendrive-ján lapul a teátrum
premier darabja,
„Szentkirály” urunkról szól, aki
széndioxid rabja,
s a TESCO gondolái között
lesz majd el(ő)adva !
5.
Könnyed horrorra akadtam, csobog benne vér-eső,
nem jön álom a szememre, minden ív fenyegető.
Mintha anya-mosoly helyett karvaly lenne főnököm,
aki elől rémületben csak sólyomként röpdösöm.
6.
A net világa
Felmentem az internetre,
Kerestem a gmail-embe,
Ráleltem egy cervinusra,
Ijesztő volt ni meg furcsa.
Kutattam az Origoval,
Találkoztam egy kis mobbal,
Herobrine volt az már biztos,
Nem is játszom több minecraft-ot.
Jó stílus volt ez az empire,
Nini, nézd csak, ott egy vámpír!
A rumtól már félre látok,
Hurkát, teát most kívánok.
Átkozott az internetem,
Magánnyugdíjt nem köthettem,
AXA bankom felkeresett,
A szerződés megköttetett.
7.
Csurgatott napfény. Csuta-sárga gyűjti nézőit itt:
méhrajok zsongása kaptár felé ilyen gyanta tán,
s a barackvirágról merengő repceillat álma.
Ha kritikus tűlevél nem szúrna e kor alkonyán.
8.
Szeretem a gyöngy, göröngyöt, hála neked Attila,
palástot von ész, értelem: hangot ad a favilla.
Tűz emészti eszem tokját, álomtetőn ér a kés,
s bár a tócsa vér előttem, betömődik még e rés.
9.
Visszatartott zsongás
Hol bújik a barackvirág? Visszaaludt.
Időkaptárba zárva az induló tavasz.
Méhrajok nem zengik körbe a falut.
A csurgatott napfény csak egy arasz.
Mert a megfáradt tél nem rövidül.
A márciusi zsongás visszatartva.
A sárga ma még fehér, fénye elül,
beletúrsz a hó alatti, tavalyi avarba.
Legyen forró a perc, legyen új erőben.
Olvadjon fenyő törzsén a gyanta,
a tűlevél edződjön fagy után hőben,
szúrja meg azt, ki a telet tavasszal akarta.
10.
Elúnva a hittant és a hámló kérgű platánfát,
beugrottam a cipőmbe, kirugdosva a sámfát.
Számtant, betűt megelégel, aki iskolába jár,
fergeteges kalandokért inkább szidást inhalál.
Inkább lesz a sivatagban kút nyomozó dromedár,
vagy akár szónok a parkban, hogyha hordóra talál.
De hát peches szegény diák, odalesznek álmai,
imigy lettem én is orvos, s nem csavargó Pálmai.
11.
Ladám
Teátrum az egész világ,
Szervízben van már a ladám.
Oda került, nagy a baja,
Sajnálom, mert jó kis verda.
Csak úgy repeszt, megyek vele,
Bevásárlás, egye fene.
A hangja egy cervinus,
S, gyors mint egy omnibusz.
Ásványvízzel tankolom,
Lefestővel tuningolom.
Morcosított szemöldöke,
Tűzőgéppel lett feltéve.
Szén-dioxid tönkre tette,
hengerfejét repesztette,
Pendrive-t is vettem bele,
De TESCO-s volt így fene ette.
12.
A napsugár játszik tarka pillangóval,
pillanatnyi remény szaladgál jó szóval.
Sugárzó vidámság s a madárcsicsergés,
terád várakozik e színes dobpergés.
13.
Szikra
Kéklő égbolton nyári napsugár, élvezem
A fűben fekve a remény megtalál, s kérdezem:
Rá gondolok és érzem rám gondol. Tévedek?
Pillangó viszi messze, s üzeni: a szívem neki dorombol
Madárcsicsergés ébreszt újra meseszép álmomból
Színes volt és gyönyörű, ahogyan forrón átkarolt
Egy pillanat műve volt, mégis talán örökre szól
Ahogyan egymásra néztünk éreztük, s rám hajolt
Sugárzó arcodon a mosoly karikákat játszik
A vágyunk tüze újra és újra szikrázik
Halkan felcsendül a suttogó szél zenéje
Odaülök én is, magamon a lelkem mellénye
A lelkem még érzi, de nem várakozik
Testem a testedért őrülten vágyakozik
Ereinkben a vér sebesen szaladgál
Feszít, pezseg, s végül célba talál
14.
Éltem diktaúra alatt, üzemelt a minecraft,
hurkától nem roskadozott az üzleti polc: a raft.
De figyelt a herobrine, ismert minden gmailt,
előbb tudta, mint akár te, kitől kapod ma a hírt.
A vezető volt az axa, és ő volt az origo:
tengelyéből indult minden, legyen „a” vagy legyen „o”.
Cervinusban tea rummal császár volna, bizonyos,
De az Empire Stateből lenézni is iszonyos.
Ennyit a régi vágyakról. Nemrég rendet váltottunk,
S azóta lelkesedéssel építjük, mit álmodtunk…
15.
Egy kellemetlen délután
Hittanórán ültem éppen, de az eszem máshol járt,
kilesve egy függönyrésen, figyeltem egy platánfát.
Törzse hordó méretű, rajta nagybetűs plakát,
elolvastam éppen százszor, tudom már minden szavát.
Mélyen tisztelt nagyérdemű, fergeteges világszám,
A Fő téren a Ceres kútnál látható egy dromedár!
Elképesztő produkció, ezt nekem is látnom kell,
mi lenne ha óra helyett oda látogatnék el?
Amíg én bent ábrándoztam, megjelent egy nyomozó,
A plakátot leszedette, állatkínzás a gyanú.
Csak én vagyok ilyen peches- futott át a fejemen,
a jószágot elkobozzák, s éppen hallom a nevem.
Oktatóm megelégelte, hogy az eszem máshol jár,
mehettem ki a táblához, lassan, mint egy dromedár.
16.
Élményekkel teli váza az emlékezet,
határt csak kor és élvezet szab neki.
Napfényben kiváncsi tekintet vájja,
s habár kevés a bája, sok ki szereti.
A levegőben halkan zakatol a csend,
beállt a várt fordulat: úrrá lett a rend.
17.
Egy napom!
Reggel indulok a Tescoba,
Szervizkönyv az autóba.
Indulhat már a móka.
Megyek utána a teátrumba.
Lépek a sorok között,
Pendrive a tejek között,
Halk muzsika szól, lágyan,
Szén-dioxid a kólában.
Szép hely, van itt minden,
Lefestő is minden színben.
Rendezett, álom sorok,
Tűzőgéphez hozzá nyúlok.
Fárasztó a barangolás,
Ásványvíz, az erőforrás,
Nagyokat kortyolok,
Cervinus várj már ott is vagyok!
18.
Mocorgás a lombok között: fényt susogva szól a szél.
E suttogás zene-hangja türelmet nyit s szárnyra kél.
19.
Egy vidám nyári nap
Egy nyári napon,
Minden gyerek vidám,
Játszanak,szaladgálnak,
Jó a kedvük már.
Remény van a szívükben,
Öröm van a lelkükben,
Sugárzó tekintetük,
Nem rontsa el semmi sem.
Az égen tündököl a napsugár
Gyönyörű szép most táj.
Madarak repkednek,pillangók szállnak,
Gyerekek énekelnek,örülnek a nyárnak!
Mindenki nézi milyen szép,
Színes pillangó repdes épp.
Egy pillanatban madárcsicsergés hallatszik,
És a gyerekek elcsöndesülnek mind.
Hallgassák hogy honnan jöhet,
Hallgassák és nem mozdulnak,
Várakoznak vidáman,
Hátha a madarak előbújnak!
20.
Jégszínházban évek óta játszik e lány kedvesen,
omló szava lágyan hangzik: tűnik-múlik kedvesem.
21.
Téli séta
A tél a legjobb évszak,
Mondják a gyerekek.
Csúszkálunk és játszunk,
Télapót is várjuk.
Játszunk a hóba,
Csúszkálunk a jégen,
De bizony az évek,
Elszállnak szépen.
Egy reggelen mikor,
Hó borult a tájra,
Elindult egy lányka,
Úgy tűnik ezt várta.
Útja közbe meg-meg állva,
Áll egy fiú sírdogálva.
Hóemberem omlóba,
Ezt zokogja magába.
Útja közben valamit hall,
Színházból jön ez a dal.
Kedves, lágy zene hangzik,
Gyerekek énekelnek, télapónak itt.
22.
Dallamháló, mosoly, szellő: zenét szerez a napfény,
suttogás gondolta fényben lendületben minden lény.
23.
Generációk.hu
Hajdanában hurka volt
Tea, rum és mustárfolt,
Beszélgettünk reggelig
A táncparkett megtelik
Cervinus-ból nóta szólt
Így ültük a disznótort
Mára kicsit más a kép
Herobrine-tól tart a nép
Minecraft játék csábító
G-mail-ben jön a hello
Empire a sztár terep
Axa nickkel chatelek
Más a kor és más a tér
Digitális az egér
De mit ír az Origo?
Hurkát enni csuda jó
24.
Éjfél
Sötét éjjel, paplan, párna
Felkapott egy álom álma
Tető alatt napos völgy
Völgy fenekén tenger gyöngy
Völgy közepén tócsa vér
Meghallgatom, mit mesél:
Álomvilág, vízesés
Alján csillog éles kés
gyanánt lenn a sok göröngy
Ebből lett a tenger gyöngy
Palást lebben mágus vállán
– Sodródtam az álom álmán –
Varázst mormol, ég a tűz
Az értelemből csúfot űz.
Ágyamban, az éjfélt járva
Kísértett egy álom álma.
25.
Kikeleti remény
A zord, kemény tél alatt,
minden évszak alulmarad.
A süvítő, rideg szél
játszik a fák kebelén.
Várakozik még a nyár,
a tavasz is szundikál.
Ébredj, ébredj természet!
Színes orcád mutasd meg!
Milyen csodás pillanat
a kikeleti pirkadat,
ha az első napsugár
a kék égen szaladgál!
Mély álomból ébredés,
zengő madárcsicsergés,
sugárzó pillangóhad,
embernek is reményt ad.
26.
Digitális rémálom
Vasárnap van, hat óra,
az imént volt záróra.
Teát ittunk jó sok rummal
a Cervinus Teátrumban.
A fejemben harangok,
ma rímeket faragok.
Gyerekverset rímekkel,
pályáznék e remekkel.
Reggel van, hát felkelek.
Kávégéphez ténfergek.
Poharamat elmosom,
A start gombot megnyomom.
A gépemre meredek,
Empire-be belépek,
A kávémat szürcsölöm,
Herobrine-t ma lelövöm.
Origóra tévedek,
és híreket böngészek.
Király lett ma az AXA,
Hungaricum a hurka.
Gmailemre ránézek,
A dátummal szemezek.
Basszus!
Hétfő van és munkanap!
Ebből nem lesz ma minecraft!
„Litera 10 szóban” Vers és prózaíró verseny pályázatai
Próza- Felnőtt kategória:
1.
Találkozás
Éjszaka volt már, mikor hazafelé sétáltam a sötét utcákon. A fák lombjai furcsa árnyékokat vetettek a macskakőre, de nem féltem, szerettem az éjszakát, nyugalommal töltött el, úgy éreztem, ilyenkor bármire képes vagyok.
Némaság ölelt körül, csak a lépteim zaja törte meg a csendet. Hamarosan elértem az utca végét és be is fordultam rajta. Ekkor különös dologra lettem figyelmes. A némaságba szárnyak suhogása hasított, sokkal hangosabb volt, mintha csak pár gerle szállt volna el ijedtében. Megtorpantam, furcsa érzés uralkodott el rajtam, mintha valaki más is lenne itt rajtam kívül. Körbenéztem, de semmit és senkit nem láttam.
Tovább mentem, de mikor a lámpák fényei villózni és szikrázni kezdtek, megtorpantam. Ekkor feltámadt a szél is. Megijedtem. Kinyitottam a táskámat és előkerestem belőle a gázspray-t, amit a bátyám erőltetett rám. Most örültem neki, hogy mégis eltettem.
Hátamat a falnak vetettem és ismét körbenéztem, ekkor láttam, hogy egy alak bukkant fel a semmiből, egyenesen engem nézett. Pislogtam és hirtelen ott termett előttem. A férfi szép arcát barna haj keretezte, kék szemei a lelkemig hatoltak. Mocorogni kezdtem, miközben döbbenten tudatosult bennem, hogy ismerem. Az álmaimból.
– Ki vagy? – Remegett a hangom. Ő hallgatott, vártam, hogy válaszoljon, de a türelem sosem volt az erősségem. – Nos? – kérdeztem újra, de csak suttogásra futotta tőlem.
– Tudod te – hangja, mint a zene, annyira gyönyörű volt. Közelebb lépett, két ujját a
homlokomhoz érintette és akkor fény borította el az elmém. Megmutatta, mit kell tennem, hogy miért is látogatott meg álmaimban egy angyal…
2.
RENDÍTHETETLEN JÓZSIKA
– Nahát, ez a Húsvét fergetegesen izgalmas lesz – vélekedett Józsika – a metorológus, vagy milyen bácsi sok-sok esőt ígért. Vagyishát csapadékot, de anya mondta, hogy az tulajdonképpen az eső.
– Anya! Te is örülsz az esőnek?
– Háát Józsika, nem kifejezetten – válaszolta anyuka- Te igen?
– Én igen, nagyon.
– Miért? – csudálkozott el anya.
– Hát mert így könnyebben megtalálom a tojásokat. Már aggódtam a hó miatt, de így elolvad majd.
Anyuka már látta lelki szemei előtt, amint esőben is el kell rejtenie kinn a tojásokat, ezért hát cselekedett.
– Józsika, tudod mit, idén azt súgta nekem a nyuszi, hogy a lakásba jön, mert a múlt évben alig tudott a kertünkben dolgozni a kút melletti sár miatt.
– Jujj, de ugye azért eljön hozzánk?! Anya, légyszi írd fel a te szép betűiddel egy táblára, hogy: Erre gyere Nyuszi!
– Jó, jó, majd méretes, dromedár betűkkel írok, hogy biztos észre vegye.
– Hát jó, csak nem leszek olyan peches, hogy nem talál ide.
– Megígérem, hogy nyomozót fogadok a felkutatására, ha eltévedne.
Józsika fellelkesült:
– Hittanon tanultam egy szép idézetet, azzal fogom őt fogadni. Szerinted örülni fog neki? Remélem ő érti majd, hogy kerül a képbe Jézus! Szegény nyuszit sehol nem említik, de én valahogy belecsempészem a szövegbe.
– Biztos örülni fog a szép köszöntődnek – simogatta meg mosolyogva kisfia fejét anyuka, majd az ablakhoz fordult:
– Nézd, már a kinti esőgyűjtő hordó is megtelt csordultig vízzel – dohogott anya – kezdem megelégelni a dolgot.
Józsika elmerengett, a távolba nézett egy szép, daliás platánfára, és ezt mondta:
– Nem baj, én akkor is örülök az esőnek. Olyan sok napig esik, így ha nem örülnék, sokáig kellene szomorkodnom.
3.
Erdei séta
Már régóta vágyakoztam a természetbe. A napi munka, a hétvégi otthoni teendők egysíkúvá, bezárttá tették napjaimat. De itt a hétvége, kiszabadulok a város zajából, a gépkocsik okozta porból, ahol még a madárcsicsergés sem hallatszik – valahová az erdőbe. Reménykedem, hogy kirándulásom új erőd ad a hétköznapokra. Szombaton korán keltem, és elindultam oda, ahová hetek óta vágyakoztam.
Az erdő szélén megállok egy pillanatra, veszek egy mély levegőt, amely már tiszta, semmihez nem hasonlítható. Lassan indulok el, minden percét élvezni akarom ennek a gyönyörű napnak. A madarak csicsergése, éneke kíséri utam. A fák sűrűjén át a napsugár játszik a fák leveleivel, átengedve a lombok közözött sugarait. Megpihenek egy fa tövében, hallgatom, ahogy „lélegzik a csend”…
Utamat folytatva egy tisztáshoz érek, ahol ezernyi színben színes virágok pompáznak, piros, sárga, lila, kék. A virágok felett méhecskék szorgoskodnak. Ezernyi színben pompázó pillangók, szitakötők járják boldog táncukat a sugárzó napsütésben. A tisztás másik oldalán kisgyermekes család játszik önfeledten. A két gyermek kacagva szaladgál a pillangók után. A tisztáson átkelve újra a sűrű erdő és egy patak látványa tárul szemem elé. A patak mellett őzike várakozik, és igen megérkeznek a szülei. Együtt kezdenek el inni a patak hűs, kristálytiszta vízéből. Tovább indulok. Jó itt. Eggyé válni a természettel, belélegezni a tiszta, friss erdei levegőt, hűs patakból inni, erdei szedret, epret, málnát enni. Vajon kibírnám-e mindig itt, távol minden civilizációtól? Ma úgy érzem igen, és holnap is talán, de holnapután…?
4.
Peches Peti nyomozása
Nyughatatlan természetű gyermek volt. Minden történésben rejtélyt keresett, mely nem maradhatott felderíthetetlenül. Gyerekes és makacs „nyomozásai” rendszerint balul ütöttek ki. Egyszer a szomszéd néni kiterített hófehér lepedőit az éjjeli tavaszi szellőben táncoló szellemeknek vélte, akiket sűrű sárgolyózáporral kívánt elriasztani az udvarról. Másszor a szemközti házhomlokzaton díszelgő létrás télapó figurát nézte betörőnek, és persze a mi Péterünk azonnal „munkához” látott. Munkája során hárompatájú nyomokat vélt felfedezni a friss hóban és már megijedt, hogy itt az ördögnek van jelenése. Azonnal cselekednie kellett, hiszen hittanórán megtanulta, hogy az ördög mindig ártó szándékkal tér be békés emberek hajlékába az éj leple alatt. Hát fogta a létrájukat és azonnal a gonosz nyomába eredt, aki egy tapodtat sem mozdult, így könnyűszerrel elkapta a lábát.
– Most meg vagy, elkaptalak!- kiáltott fel Péter diadalmasan. De ebben a pillanatban, a hirtelen vetett mozdulattól, hősünk alatt a létra eloldalgott. Csak reggel tűnt fel a szomszédoknak, hogy az ő ablakuk előtt kapaszkodva, egy ismerős arc tekint bánatosan befelé. Hát nem is csoda, hogy a falubeliektől kiérdemelte a Peches Peti nevet, aki megelégelte az ismerősök csúfolódását, ezért elhatározta, hogy IGAZI nyomozó lesz belőle, pedig még csak most ismerkedett meg a betűk és számok birodalmával.
– A nyári szünetet mindig nagyszüleinél töltötte a közeli hegységben, akik szőlőültetvényük termését, hordókban érlelték, saját pincéjükben. Egy igazi kisbirtok volt az övéké az állatkert tőszomszédságában. Peti szívesen töltötte itt a teljes nyarat, megszabadulva kínos, otthoni önmagától. De az idei nyár nem volt olyan nyugalmas ám! A rádió egy alkalommal az állatkertből eltűnt szelíd, arany masnis dromedárról számolt be. Peti játszadozás közben a kert közepén álló kút körül, ismeretlen lábnyomokra lett figyelmes. Izgatottan, de lélegzetét is visszatartva követte a nyomokat, melyek egészen a közeli erdőben csordogáló patakhoz vezettek. A parton egy hatalmas, arany masnis állatot pillantott meg, amitől földbe gyökerezett a lába. Először arra gondolt, hogy segítségért megy, de ekkor váratlan dolog történt. A szelíd dromedár a kisfiúhoz lépett és fejét szomorúan vállára hajtotta, mint aki könyörög, hogy vezesse vissza őt régen látott otthonába. Peti már számtalanszor járt az állatkertben és nem is volt messze a kisbirtoktól, így karjait az arany masni köré fonva vezette újdonsült barátját egészen az otthonáig, ahol már nagyon várták társai és gondozói. Peches Petit pedig az állatkert igazgatója arany masni nyomozói szalaggal tüntette ki nagyszülei és ismerősei legnagyobb örömére.
– A fergeteges nap után hősünk boldogan és kimerülten pihent a kisbirtok közepén álló platánfa hűs árnyéka alatt arra gondolva, hogy most már végleg megszabadult a Peches Peti névtől.
5.
Tavasz
Szaladgált a gyermek. Egy színes pillangót kergetett sugárzó tekintettel, majd megállt, hogy élvezze, ahogy pozsgás arcocskáján játszik a napsugár, de csak egy pillanatra, mert félt, hogy szem elől téveszti. Olyan volt számára az a pillangó, akár a remény, vagy a madárcsicsergés, amikre volt, hogy csak pillanatokat, de volt, hogy hosszú perceket is kellett várnia úgy, hogy sosem tudta előre, mennyi időre kapja meg azokat. Megtanulta, hogyha kitartóan várakozik valamire, annak meglesz az eredménye.
tavaszi szellő
elhozhatja a reményt,
hogyha várunk rá
6.
Tekintet
A napfény ébredő sugarai kíváncsian fürkészték a hűs levegőjű határt, de a mezőőr bájos leányán kívül nem láttak más gyönyörűségeset, ami miatt ragyogva indulhattak volna útjukra. A napsugaraknak a ragyogáshoz, mint minden harmatos nyári hajnalon, most is elég volt a leány üdesége, aki azért rótta a mezőket hajnalban, hogy édesanyját egy vázányi friss mezei élménnyel köszönthesse. Így történik, hogy ami miatt a kisleánynak minden reggel zakatol a szíve, az a napfénynek azt a fordulatot jelenti, amitől ragyogni képes.
hűvös ragyogás,
bár tarthatna fagyban is,
mégis megperzsel
7.
Két dühös paraszt zakatol Tessedik sakktábláján, semmi huszáros lendület, semmi lóhalál.
– Anpasz!
– Mifasz?
– Ön átlépte az ütővonalamat.
– Ön tapossa az ütőeremet. Mit ácsorog itt a sötétben?
– Kultúr állok, egy tető nélküli színházban, a folyó partján, ami nem folyik.
– A napfény határán?
– Ön meg határoz?
– Ás. Szociális munkás.
– Mit ás?
– Temetek. Társadalmi árkokat.
– Ó, temet Ő, s kajánul mutat a városból kivezető utat.
– Ótemplomi szeretett szolga. Ha egy elesett beesett, kisegítem a gödörből. Leporolom tekintetét, kimosom szennyes önbecsülését, nagy zsíros kenyér szavakat adok szájába, kíváncsian hallgatom emlékeit, élményeit, lehányt álmait, füstös vágyait. Erőt emelek lelkében. Kezem munkája nyomán épül a test váza, az elme bája.
– Mily lírai pálya.
– Prózai. Csak ritmusérzék kell hozzá. Meg olykor egy nagy levegő, hogy ne legyen fullasztó az élmény. S azt tudni mondani, a Ti kultúr átok, nem az én kultúr álom.
