Lipták Judit
Gyalázatosnak nevezte a békésszentandrási kolerakereszt állapotát egy felszólaló a legutóbbi közmeghallgatáson. A polgármester szerint nincs mit tenni, a kereszt menthetetlen.
Az 1831-ben Magyarországon végigsöprő kolerajárvány Békésszentandrást sem kímélte. A járvány következtében 156-an vesztették itt életüket. Egy részüket a település belterületi temetőjében helyezték örök nyugalomra, másokat (szám szerint 41 áldozatot) a Harcsás-zugi ősi sírkertben temettek el. Utóbbiaknak állít emléket az a kőkereszt, melyet a Horthy István Duzzasztóműtől nem messze láthatunk. Már amennyiben észrevesszük az elhanyagolt környezetben.
A kereszt állapota a legutóbbi lakossági közmeghallgatáson is terítékre került. Egy felszólaló úgy fogalmazott: „Olyan állapotban van, hogy az egyszerűen gyalázat!” Sinka Imre polgármester akkor ígéretet tett arra, hogy hamarosan felmérik a kolerakereszt állapotát és megpróbálják megoldani a problémát.
A napokban megkerestük a településvezetőt, s megkérdeztük, mi lett a felmérés eredménye. Sinka Imre elmondta: a kolerakereszt sajnos menthetetlen, ugyanis puha mészkőből (mészhomokkő) készült, amely jelenlegi állapotában már nem javítható.
– Ha hozzányúlnánk, csak további kárt tennénk benne – mondta a polgármester. Hozzátette: tény, hogy a környezete is elhanyagolt, azt mindenképpen még az idén rendbe teszik.
Az 1831-32-es kolerajárvány emlékét egyébként Magyarországon csupán négy jelentősebb építészeti emlék őrzi: a jánossomorjai fogadalmi kápolna, a jászberényi Szentháromság-szobor, az erdőbényei kolera-oszlop és a békésszentandrási kolerakereszt. Az 1831-es járványt később még pusztítóbbak követték (érdekes tény például, hogy 1849-ben a kolera ötször annyi áldozatot követelt, mint a szabadságharc). Utoljára az első világháború idején pusztított nálunk ez a súlyos fertőző betegség.
