A Chován Kálmán Művészeti Alapiskola negyedik, egyben utolsó hangversenye ebben a tanévben esővel kezdődött. Ahogy azt Brachna Irén, az intézet igazgatója megállapította, ez mindig így szokott lenni. Ha koncert, akkor eső. Meg is ígérte, hogy legközelebb időjárás-jelentéstől teszi függővé az időpontot. Szerintem teljesen felesleges. Jelen sorok írójának általános iskolás korában volt egy tanára, aki ha elkezdte mosni barna Wartburgját, akkor kétséges volt, hogy egy tízes focimeccs befejezésére marad-e elég idő, legyen a slag elővételekor bármilyen tiszta égbolt, szikrázó napsütés. Inkább a mezőgazdászokkal kellene leszerződnie, hogy nyáron több hangversenyt adnak a chovános diákok.
A koncertet az iskola hegedűegyüttese kezdte egy dél-amerikai dallammal, amit Sinka Dominik zongorán egy Párnatánccal, és Bohák Norbert gitáron Vivaldi Négy évszakjának első tavaszi tételével követett. Eső, hó, tavasz, minden passzolt az idei tavaszinak nevezett időjáráshoz. A színpadon 18 egyéni vagy csoportos fellépő követte egymást. Kinek jobban, kinek kicsit gyengébben ment a bemutató, de hát azért iskola az iskola, hogy jobbak és jobbak legyenek. Megfelelő mennyiségű gyakorlással és kitartással úgy fog menni, mint Balczó Balázsnak, aki tanulmányi versenyre készül, és versenydarabját adta elő, mondani sem kell, hatalmas sikerrel. Miután a közelmúltban egy tehetségkutatón felfedezték a harmonikát, Balázs ezzel a teljesen színpadkész produkciójával valószínűleg bármelyik tehetségkutatón tovább jutna.
Az előadás után Brachna Irén eldicsekedett a növendékek tanulmányi versenyeken elért sikereivel. Mire annak is a végére ért, az eső is elállt.
