Öt nap Erdélyben – Pünkösd Csíksomlyón

A Vajdában az előző évek hagyományait követve idén is erdélyi körutazást szerveztünk, melynek legfontosabb állomása pünkösd szombatján a csíksomlyói búcsú volt. Tizenötödik alkalommal vettünk részt az összmagyarság legnagyobb találkozóján.

2013. május 16-án indult kis csapatunk. Az első napon Marosvásárhelyig kellett eljutnunk, így programjainkat az útvonal adta lehetőségekhez igazítottuk. Első megállónk Királyhágón volt, ahol szikrázó napsütésben gyönyörködhettünk a kilátásban. A rövid pihenő után Csucsán álltunk meg a Boncza-kastélynál. Az épületet az I. világháború után Octavian Goga román költő és politikus vásárolta meg. Alkotóházában az Ady emlékszoba mellett a román népművészeti kiállítást is megnéztük, s elsétáltunk a Goga mauzóleumhoz is. A kastély parkjába telepített román kis fatemplom a múltba repített minket. Maga a Boncza-kastély nem látogatható, s a háború okozta károk helyreállítása miatt nem eredeti formájában látható, mégis megidézi Ady Endre és Boncza Berta, Csinszka szerelmét. Következő állomásunk Havasrekettye volt, ahol az útépítés miatt több kilométeres sétával értünk a vízeséshez. A 30 méter magas zuhatagot a helyiek Menyasszony Fátylának keresztelték, talán ennek is köszönhető, hogy épp egy ifjú pár fényképezkedett a háromlépcsős vízesés alján, a vízesés tövében. A hosszú túra után még sokat kellett utaznunk, mire Marosvásárhelyre értünk. Szállásunk a Szent Ferenc Alapítvány házában volt, ahol Pál Marika kolléganői meleg vacsorával vártak ránk.

Második nap reggeli után Szászrégen irányába, egy kis vargabetűvel indultunk Csíksomlyó felé. Megálltunk Marosvécsen a Kemény család reneszánsz várkastélyánál, hogy tiszteleghessünk a kastély parkjában Kemény János, az Erdélyi Helikon Irodalmi Társaság megalapítója és Wass Albert sírjánál, s egy pillanatra megálljunk a Kós Károly tervezte faragott kőasztalnál, a Helikon asztalnál. Megnéztük a kastély mellett épült régi református templomot is, melynek nincs tornya, az udvaron külön áll egy kis harangláb. A Maros völgyén tovább haladva úti célunk felé, kis kitérőt tettünk a Békás-szoros, Gyilkos-tó kedvéért. A turisták által talán legjobban ismert kirándulóhely gyönyörű időben mutatta meg szépségeit. A második nap élményivel koraeste érkeztünk Csíksomlyóra, ahol a Szent István Kollégiumban volt szállásunk. Kipakoltuk adományainkat, elfoglaltuk szálláshelyünket, s az esti órákban még ki-ki kisebb-nagyobb sétát tett a Kegytemplom környékén.

A harmadik nap pünkösd szombatja, a búcsú napja volt. A pünkösdi körmenetet 1567 óta tartják annak tiszteletére, hogy a katolikus székelyek hitüket megtartva legyőzték János Zsigmond seregét. A zarándoklat az 1990-es éveket követően úgy kinőtte magát, hogy Bartók Albert atya javaslatára 1993 óta a misét is a Kis- és Nagy-Somlyó közötti nyeregben tartják. Az előző évekhez hasonlóan 10:30-kor állt fel a kordon a Kegytemplom előtt, s indult fel a Kis-Somlyó- hegy oldalában felállított, Makovecz Imre tervezte Hármashalom oltárhoz. A csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium 90 diákja vesz részt a papságot védő kötélkeret, a kordon hordozásában, és négy kiválasztott fiú viszi az egyházi jelvényeket: a labarumot és a kisbazilika-jelvényt. A 2013-as év szónoka dr. Ternyák Csaba, egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke volt. A búcsú jelmondata: „Boldog vagy, mert hittél” (Lk 1,45) A mise végén többszázezer ember énekelte el a magyar, a székely és a csángó himnuszt. A Kegytemplom környékén a szentmise után népművészek, árusok, kürtőskalácssütők várták a zarándokokat. Este 7 órakor a csángók tiszteletére tartottak szentmisét a Kegytemplomban. Böjte Csaba OFM, ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója nagy szeretettel, a mindennapi életből keresve példákat tartotta szónoklatát, többször megnevettetve a hallgatóságot.

Vasárnap hajnalban, az éjszakai virrasztás után a csángók énekszóval várják a napfelkeltét fenn a nyergen. A csípős hidegben csoportunkból is többen felmentek, hogy részesei legyenek e kivételes eseménynek. Visszatérésük után összepakoltunk, s a reggeli után megköszönve Zsóka nevelőnőnek a vendéglátást, elköszöntünk csíksomlyói vendéglátóinktól. Csíkszeredában megálltunk a Makovecz Imre tervezte Millenniumi templomnál, majd elindultunk a Tolvajos-tető irányába. Máréfalva gyönyörű székely kapuit csak a busz ablakaiból csodáltuk meg. Első megállónk Szejkefürdőn, Orbán Balázs sírjánál volt, ahol közelről láthattuk a szebbnél-szebb székely kapukat. Farkaslakán is megálltunk. Először tisztelegtünk Tamási Áron sírjánál, majd elsétáltunk szülőházához is. Sipos Mátyás, az író unokaöccse nagy szeretettel mesélt nekünk Tamási Áron életéről, beleszőve mondandójába saját élményeit is. Dedikálta az író életrajzi könyvét, s szívesen vállalta a közös fényképezkedést is, mint mondta: valószínűleg utoljára. 80 évesen, felesége kérésére abbahagyja a munkát. Korondon a VII. Pünkösdi Fazekas Vásár ünnepélyes megnyitójára érkeztünk, a színes fazekas termékek mellett zene és néptánc fogadott minket. Következő megállónk a Sóvidék legnagyobb településén, Szovátán volt. Megnéztük a Medve-tavat, a legnagyobb és legismertebb sókarszttavat, s a fürdőtelep 20. sz. elején épült villáit. Marosvásárhelyre érve még kihasználtuk a koraesti órákat, hogy megismerjük egy kicsit a székelyek legnagyobb városát. A főtér környéke a Kultúrpalotán kívül is sok szép látnivalót kínál. A Bolyai téren a líceum épülete, a Bolyaiak szobra és a Teleki Téka emlékeztet arra, hogy milyen jelentős a városban az oktatás. Elmentünk a református temetőbe is, hogy tisztelegjünk Sütő András és a Bolyaiak síremlékei előtt. Este visszatértünk első napi szálláshelyünkre. A közös vacsora után váratlan, különleges élményben lehetett részünk: megnézhettük a házban vendégeskedő bűvész produkcióját. A trükkök egy részét megtanulhattuk, és emlékbe mindenki kapott egy varázspálcát is.

Pünkösd hétfője utazásunk ötödik, utolsó napja volt. Nehezen indultunk haza, mindenki maradni szeretett volna. A hazaút első megállója a Tordai-hasadék volt. Végigjártuk az 1200 m hosszú szurdokvölgyet, gyűjtöttünk Szent László érméket, csodáltuk a több 100 m magas sziklafalakat. Visszatérve az első napi útvonalunkra, megálltunk még Kalotaszeg egyik legismertebb településén, Körösfőn.

Sok 100 kilométert utazva, öt felejthetetlen nap emlékeivel este értünk haza Szarvasra. Szervezőtanárként ez volt a 42. erdélyi utazásom, 154 nap emlékét őrzöm szívemben.

Köszönjük a Rákóczi Szövetség, Szarvas Város Polgármesteri Hivatala és az Öregdiákok Baráti Köre anyagi támogatását!

Kituljak Eszter (tanár)

Tekintse meg galériánkat!