Majdhogynem horrorisztikus kiállítás nyílt ma Vízszintesek és függőlegesek: Ruzicskay György kínjai és kínzatásai címmel a festőművész képeiből a róla elnevezett alkotóházban. Többen úgy gondolják, hogy a művészt 1967-ben érte valami, amit kifestett magából, mondta dr. Reszkető Péter, a kuratórium elnöke. Eddig ezeket a kisméretű pasztellképeket csak bennfentesek láthatták, de most úgy döntöttek, hogy megmutatják országnak, világnak.
24 képet nem lehet hirtelen felindulásból elkövetni, boncolgatta a képek kiváltó okait dr. Reszkető Péter. Nagy feszültségek, nagy érzések és nagy fájdalmak vannak a figurában, akit Ruzicskay Győrgy bevallása szerint is önmagáról mintázott. Tagadni is felesleges lett volna, hiszen jónéhányon egyértelműen felismerhető alkotója.
A Ruzsicskay-képek állandó elemzője, de betegség miatt az eseményről hiányzó Tasnádi Attila művészettörténész helyett némi műelemzést is bevállaló kuratórium elnök szavaival élve, még a színek is harcolnak egymással a pasztelleken. A terem ezen fele éles ellentétben áll a másik féllel, ahol Ruzsicskay Családfa sorozata került a falakra. Ott nagy, komor és sötét képek uralják a teret.
Az eseményt Brachan Irén tette még ünnepélyesebbé azzal, hogy felolvasta Kántor Zsolt Ruzicskay – ikonok című versét. Brachna Irénnek, ahogy dr. Reszkető Péter nevezte, a Tuzicskay-kiállítások állandó hangjának egy szál, a saját kertjéből származó rózsával köszönte meg a közreműködését.
Szót kért, és kapott, Babák Mihály polgármester, aki méltatta a művészt, és megköszönte az alapítványnak a gondos munkát. Mint a végén kiderült, Reszkető Péternek ez volt az utolsó kiállításmegnyitója a kuratórium elnökeként. 35 kiállítás után, amiből 26 Szarvason nyílt, úgy gondolja, hogy átadja a helyét a jövő generációnak. Utolsó mozzanatként átadott egy Ruzicskay-emlékplakettet polgármesterünknek, hogy figyelmeztesse a fenntartó kötelességeire.
