Demeter Péter személyében a közelmúltban új falugazdász kezdte meg munkáját a Békésszentandrást, Csabacsűdöt, Kardost és Örménykutat magába foglaló körzetben. A szakemberrel az érintett települések mezőgazdaságáról és az őstermelők aktuális feladatairól is beszélgettünk.
– Régi kertész-dinasztiából származik: szarvasiak generációi ismerték a Maczó-zugi Demeter kertészetet. Magától értetődő volt, hogy Ön is mezőgazdasági pályára lép?
– Gyakorlatilag igen. Világéletemben szerettem a kertészetet, a földművelést, ezért is jelentkeztem a DATE szarvasi főiskolai karára, ahol az öntözéses-meliorációs szakon szereztem diplomát. Utána nyolc évig ottmaradtam a főiskolán, a vízgazdálkodási tanszakon tanszéki mérnökként oktatással, kutatással foglalkoztam.
– Aztán mégis visszatért a kertészethez.
– Olyannyira, hogy hét éven át (1989-96. között) családi gazdálkodóként asztroméliákat, kálákat és kisebb volumenben rózsákat termesztettem. A fóliás virágkertészet azonban a külföldi nagy konkurencia miatt nem a legjövedelmezőbb ágazat. Ezért is döntöttem úgy 1996-ban, hogy elvállalom a Kereskedelmi és Iparkamara szarvasi irodájának vezetését.
– Melyek voltak ott a legfontosabb feladatai?
– Sokrétű munkát végeztem, a taxisoktól a teherfuvarozókon, kereskedőkön át az ipari tevékenységet végző egyéni vállalkozókig széles ügyfélköröm volt. Ez kitűnő előtanulmányt jelentett a jelenlegi munkámhoz, mivel folyamatosan nyomon kellett követnem a szabályozók változásait.
– A Békés megyei agrárszakemberek viszont orosházi falugazdászként ismerhették meg Önt. Tizenkét éven át volt ott körzetvezető falugazdász. Miért döntött mégis úgy, hogy Békésszentandráson és a környező kistelepüléseken folytatja tovább a pályafutását?
– Orosházán valóban komoly feladatom volt, a megye második legnagyobb falugazdászi körzetét vezettem. Négy kollégámmal együtt 7-8 ezer ügyfél ügyes-bajos dolgait intéztük. Nap mint nap bejártam Orosházára, s egy idő után szerettem volna közelebb kerülni lakóhelyemhez. Ezért örömmel fogadtam, amikor idén felajánlották, hogy jöjjek Békésszentandrásra.
– Itt azonban nem csupán Békésszentandráson, hanem Csabacsűdön, Kardoson és Örménykúton is ellátja a falugazdászi feladatokat. Hogyan alakulnak az ügyfélfogadási idők?
– Hétfőn és csütörtökön egész nap (8.00-16.00 óra között), pénteken pedig délig Békésszentandráson vagyok. Szerdán egész nap Csabacsűdön, kedden pedig délelőtt Kardoson, délután Örménykúton tartok ügyfélfogadást.
– Melyek a mostani időszakban a falugazdászok legfontosabb feladatai?
– Március 20-ig elvégeztük az őstermelői igazolványok cseréjét, azt követően pedig a területalapú támogatások igénylése következett. Ennek végső határideje június 9. Közben már vis major kérelmekkel is jelentkeznek a termelők. Ez az én körzetemben elsősorban Békésszentandrásra igaz, itt a Körös miatt a belvíz nagy gondot jelent. Sokan még el sem tudták vetni a kukoricát és a napraforgót.
– Hogyan jellemezné a térség mezőgazdaságát?
– Az országos átlaghoz hasonlóan itt is háttérbe szorult az állattenyésztés, a mezőgazdaságból élők többsége szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik. Sajnos az utóbbi években, évtizedekben jelentősen csökkent az őstermelők száma. Az idősebbek már nem bírják ezt a munkát, a fiatalok pedig más pályát választanak, illetve elvándorolnak innen. Békésszentandráson ma már alig kétszáz őstermelő van. Csabacsűdön ez a szám 120-150 körül alakul.
– Térjünk vissza még egy pillanatra a családhoz. Úgy tudom, két lánya van. Továbbviszik-e a családi hagyományt, lesz-e, aki gondozza majd a családi birtokot?
– Úgy tűnik, nem. Emese lányom a közigazgatásban dolgozik, Vivien pedig most érettségizik és pszichológusnak készül. A családi birtok egyébként már csak 0,8 hektáros, s virágot nem termelek. Vegyes gyümölcsöst alakítottam ki, ahonnan minden évben almát, körtét, őszibarackot tudunk szüretelni. Barátainkat, ismerőseinket gyakran megajándékozzuk saját készítésű gyümölcslevekkel. Azt mondják, finom.
*
Amint azt felvételeink is bizonyítják, az őstermelők az interjú készítése közben is egymásnak adták a kilincset.
