A eső lógó lába miatt nem az eredetileg meghirdetett színhelyen, a Történelmi Magyarország közepénél, hanem az Evangélikus Ótemplomban történt a megemlékezés. A Himnuszt és a Székely himnuszt eléneklő Szarvasi Férfikórust egy Kárpátaljáról származó magyar, Iváncsó József dirigálta. Őket egy felvidéki magyar, Benkő Géza, a Cervinus Teátrum színésze követte, aki Juhász Gyula Trianon című versét adta elő, ami szemmel láthatóan mélyen érintette a színészt. A város részéről Besenczy Zoltán alpolgármester mondott beszédet, majd a nap szónoka, Szenes János következett. A Történelmi Emlékút Alapítvány elnökének a magyar történelem minden részletre kiterjedő ismeretét minden alkalommal megcsodáljuk. Ezúttal a katonadalokat hallva programot módosított, és honfiúi hevülettől hajtva összetépte előre megírt beszédét, és így mondta el gondolatait, amiben a mostani fiatalok kedvéért többek között felidézte a különbségeket a “közös bölcső”, ahogy ő nevezte a Történelmi Magyarországot, és a csonka ország között. Beszédében hangzott el a címben szereplő kifejezés, a “trianoni töviskoszorú”, aminél talán semmi sem írja le találóbban a fájdalmat, amit az országcsonkítás miatt érzünk.
A műsort Kollár Zsolt, az újtemplomi egyházközség lelkészének szolgálata, és a férfikórus Szózata zárta. Az ótemplomi megemlékezés után az résztvevők kis csoportja a Történelmi Magyarország közepéhez ment, hogy elhelyezzék a fájdalom koszorúit.
Ezen a szomorú napon a Víziszínpadon a nemzeti rockot játszó Kárpátia adott nagysikerű koncertet. Itt mindenki megfizette 1920-at. Ugyanis 1920 volt a belépő.
