Zatykó László ferences atya, egy pap-nevelő volt a Szív évadjának ötödik, egyben záró alkalmának előadója szombaton a Tessedik Sámuel Múzeumban. Rendtörténeti unikum, hogy magiszteri feladatkörben ilyen sokáig húzta. Gyakorlatias ember, a neveléselméleti dolgokra allergiás. Ő abban hisz, hogy a nevelés és a szív szoros kapcsolatban áll egymással, ahogy ő mondta, a nevelőnek szívembernek kell lennie.
Már gimis korában tudta, hogy nevelő akar lenni. Ebben csak megerősítette egykori orosztanára, aki feketeöves kommunista volt, és irtózott a kereszttől, mint ördög a tömjéntől. Aztán egy iskolai szénszünet alatt, amikor még Zlatykó Lacikaként a barát felajánlotta, hogy náluk, ahol egy hatalmas feszület volt a falon, tartsák meg az oroszórát, ami tanára szerint nem maradhatott el, kezdődött egy hithű katolikus és egy hithű kommunista “párviadala”, amiből a végén hitüknek köszönhetően mindketten erősebben és kerültek ki, és a kölcsönös tisztelet is kialakult közöttük.
Talán ide is igaz, hogy az igazság jöhet jobbról is, balról is, ahogy Szent Pál mondta, mindent vegyetek be, aminek igazság íze van, és tartsátok azt bent.
Az előadássorozat folytatódni fog, de Seidl Ambrus plébános nem árulta el, hogy mi lesz a témája az ősszel kezdődő 2013/14-es évadnak.
