Nagy volt a sürgés-forgás szombaton a Damjanich utcai kistérségi civil házban. Békésszentandrási, csabacsűdi és szarvasi asszonyok gyúrták, szaggatták, sütötték, főzték a tésztákat. Ahogyan azt Hévízi Róbert, a Körös-szögi Civil Fórum Egyesület elnöke megfogalmazta: a cél az, hogy tanuljanak egymástól és őrizzék a hagyományokat.
Ami a tanulást illeti, a szentandrási asszonyoktól bizony volt mit ellesni. Amíg ugyanis Szarvas és Csabacsűd gasztronómiája nagyon hasonlít egymásra, Szentandrás ettől sok mindenben különbözik. Csak Szentandráson divat például a rostélyos kalács készítése, ami a lakodalmakon még napjainkban is elmaradhatatlan. Fulajtárné Aszódi Erzsike, a Békéssy János Helytörténeti Egyesület tagja most a kalácsnak egy gyorsított változatát készítette: vaj helyett étolajjal gyúrta, hogy ne kelljen keleszteni. A gyúrás és nyújtás után jött a fonás, Erzsike ujjai olyan fürgén jártak, hogy nem volt egyszerű követni, miként is nyeri el különleges formáját a rostélyos kalács.
Egy másik asztalnál a szintén békésszentandrási Sinka Jánosné Pannika néni lányával, Gyöngyivel együtt egy tetszetős finomságot, házi grillázst készített.
– Arra mindig oda kell figyelni, hogy több legyen benne a dió, mint a cukor, mert akkor puhább lesz – magyarázta Pannika néni, miközben a felhevített cukorhoz szórta az apróra vágott diót. Aztán az összedolgozott masszát kinyújtotta, csíkokra vágta, megtekerte és máris ott sorakoztak a tálcán a csavart grillázs rudacskák.
A másik teremben Bohák Jánosné Ica néninek segítői is akadtak. Három gimnazista lány – Lestyán Sára, Makai Alexa és Fulajtár Ágnes – figyelte, ahogyan az ügyes szentandrási asszony kezei között a liszt és a tojás lassan tésztává állt össze. Aztán ők is bekapcsolódtak a munkába.
– Engem nagyon érdekel az ilyesmi. Otthon is szoktam a nagymamámmal együtt tésztát készíteni, de tarhonyát például még sohasem csináltunk – mondta lelkesen Lestyán Sára. Elárulta azt is, hogy mindhárman a kötelező közösségi munka keretében vállalkoztak arra, hogy részt vesznek ezen a hagyományőrző délutánon.
A Csabacsűdiek Baráti Köre Hagyományőrző Egyesület nyolctagú csapata sem maradt szégyenben. Kezük alatt csak úgy égett a munka.
– Brdócát (csigatésztát) készítünk! Valamikor ez bizony hozzátartozott minden lakodalomhoz. Sokszor tíz asszony is összejött, hogy elegendő brdócát készítsenek a tyúklevesbe – mondta Palicska Jánosné Zsuzsa néni, miközben a fából készült célszerszám segítségével csigákra formázta az előzőleg derelyevágóval apróra vágott tésztadarabkákat. A csabacsűdiek egy másik hagyományos szlovák tésztát, haluskát (metéltet) is készítettek, melyből később finom tésztalevest mertek a tányérokba.
A házigazda várost Szarvas Város Barátainak Köre képviselte, s amint azt Zsapka Györgyné Zsuzsától, a kör elnökétől megtudtuk, az első alkalommal megrendezett hagyományőrző nap ötlete is tőlük származik. Céljuk az volt, hogy még jobban megismerjék egymást és egymás hagyományait, ezúttal elsősorban a házi tészták területén.
A szarvasiak a tészták közül a lebbencset választották, errefelé ugyanis nagy hagyományai vannak az öreglebbencs készítésének.
